Az én képernyőm

Megvallom, utálom a haldoklós filmeket, s azt sem szeretem, ha mindenszentek, halottak napja környékén ilyeneket nyomnak nekünk a közszolgálati tévék. Most is akadt belőle egypár, amit szemléletbeli tévedésnek tartok. Ez az időszak nem a halál ünnepe, hanem az emlékezésé. Sokkal stílusosabb, ha valami emelkedettebb hangú lírai, drámai, történelmi filmet vetítenek, amelyhez legalább másfél percnyi agyműködés szükséges. Láthattunk egy kitűnő Jane Austen-feldolgozást, egy látványos Nagy Sándor-filmet és mást nemigen. A kereskedelmi tévék persze nem sokat problémáztak: a szokásos gagyi amerikai vígjátékokat ontották. Közülük is alulmúlt mindent A minden6ó című opusz, amelyben a világ legidegesítőbb sztárja, Jim Carrey domborított, s volt benne Jóisten is – bizonyára ezért ítélték aktuálisnak a levetítését.
Az RTL Klub a Micsoda nő! című nagysikerű amerikai vígjátékkal kedveskedett nézőinek, bizonyára arra gondolván, temetőjárásban megfáradt közönsége felüdítheti a lelkét a csinos prostituált Pygmallion-történetével. Ma már nehéz megérteni, mitől lett akkora szám ez a film 17 évvel ezelőtt. Úgy érzem, ma elsikkadna a többi giccs között. Azt gondolom, mindnyájan keményebbek, kicsit keserűbbek, kicsit cinikusabbak, és mindenképpen tapasztaltabbak lettünk. Alighanem a tengeren túl is így van ez, 2001. szeptember 11. óta a legnaivabb és legérzelgősebb amerikai néző is felébredt álomvilágából.
S aztán elkövetkezett a négynapos munkaszünet utáni hétfő, és ismét a miénk lett Győzike. Ha sikerült is előzőleg elkerülni a gyászfilmeket, most aztán megkaptuk az ünnepkör legdeprimálóbb, leghervasztóbb műsorát. A Győzike show eddig sem erkölcsi-esztétikai magaslatairól volt nevezetes, de most már bosszankodni sem érdemes rajta. Láttunk egy végtelenül lehangoló órát arról, hogy egy család hogyan adta el lelkét az ördögnek, ez esetben a médiának. A kedves bohócból lett egy szürke, unalmas figura, az eszes, talpraesett roma asszonyból egy rikácsoló boszorkány. A két gyerek elhagyatottan ődöng, a nagyobbik szégyelli a családot, a kisebbik hatévesen még álló nap cumizik. És mindenki nekivadultan költi a pénzt, egyre rondább és ízléstelenebb dolgokra. A közönség most ezt fogja nézni hónapokig? Mindenestre én utoljára tettem.