Anyanyelvi őrjárat

A címbeli kérdés voltaképpen egy szólás. Jelentése: Miféle? Micsoda? Honnan származhat? Nem véletlen, hogy egy kitűnő, sajnos, már nem élő nyelvészünk, O. Nagy Gábor szólásokat magyarázó könyvének is ez a címe. Azért választottam én is ezt írásom címéül, mert két olyan szólásunkat vizsgálom meg benne, amelyek mindegyikében van egy olyan szó, amelyet talán nem minden olvasónk ismer eléggé, s ez akár magának a szólásnak a megértését is megnehezíti számára.
Dugába dől. Azt jelenti: ’meghiúsul’. De miért jelenti ezt? Mi a duga? – kérdezhetik olvasóink. A duga szó a hordók oldalát alkotó meghajlított deszkák valamelyikét jelenti, tehát valójában a donga változata. Keletkezésének oka az, hogy mindkét szó ugyanannak a szláv szónak az átvétele, csakhogy ezt a szót őseink kétszer vették át. Egyszer még a XI. század előtt; ez a donga. Ám átvettük ezt a szót jó két évszázaddal később is, csakhogy addigra a szláv nyelvekből már eltűntek a nazális (= orrhangú) magánhangzók, s ezért ez már orrhangúsító n nélkül, duga változatban került hozzánk. A nyelvhasználat során ’hordódeszka’ jelentésben nálunk csak a donga maradt meg, ám a duga változat is megőrződött a dugába dől kifejezésben. E szókapcsolat magyarázata az, hogy a régi pintérek, azaz hordókészítők még nem vasabroncsot használtak a dongák összekötésére, hanem fűzfavesszőt, háncskötelet. Így aztán a hordók nemegyszer összedőltek, dugába dőltek. Nyelvünk gazdaságosságra való törekvésének következtében később ez a kifejezés már csak az említett, átvitt értelmű szólásban vált használatossá.
Panyókára vet. Csakhogy mi a panyóka? Mai jelentése: ’(ujjas felső ruhát) vállára vet’. Valószínűleg egy ’kis ponyva’ jelentésű szláv ponjavka szó átvétele. Tehát egy olyan ruhadarabot vagy vászondarabot jelentett, amelyet az emberek vállukra szoktak vetni, hátukra teríteni. Mindenképpen összefügg a ponyva szóval, amely szintén jelent esőtől védő lepedőt, takarót is.
(A témára még visszatérünk!)