Ácsorog és ücsörög

A szófejtő ötlet ragyogó, s ezért minden elismerés megilleti a kérdést nekem szegező olvasónkat. Csakhogy az ácsorog-nak, bármennyire biztos is benne olvasónk, semmi köze az áll igéhez, s nincs köze a ’vékony sugárban hull, folyik’ jelentésű csorog-hoz sem. A nyelvtörténeti adatok alapján teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy az ácsorog ige töve az ácsingózik tövével azonos eredetű, s e tő korábbi jelentése: ’áhítozik, sóvárog valami után’. Az ácsingózik-nak, amelyben az -ing elem gyakorító igeképző, fő jelentése ma is ez, régebben azonban az ácsorog-nak is elsősorban ez volt a jelentése. A Kossuth Hírlapja című újság például 1848-ban „a korona után ácsorgó [azaz ácsingózó, vágyakozó] nagyravágyók”-ról ír. Az ácsorog szó végén levő -rog,
(-reg, -rög) elem ugyancsak gyakorító képzőbokor, amely számos szavunk végén megtalálható: toporog, csepereg, nyöszörög stb.
 Na és az ücsörög? – kérdezheti levélírónk és többi olvasónk is. Annak sincs köze az ül igéhez? Hát akkor mihez van köze? Elismerem, az ücsörög-nek csakugyan van valami köze az ül igéhez, de csupán az ácsorog „közvetítése” révén. Hogy ez hogyan történt? Elmondom. Ül szavunk ismeretlen eredetű ugyan, de jó néhány korai, sok évszázaddal ezelőtti származéka (ülés, ültet, üldögél, ülepedik, ültetvény stb.) kétségtelenné teszi, hogy szókincsünknek ősi eleme. Az ücsörög ellenben csak a XX. század elején jött létre nyelvünkben, mégpedig úgy, hogy eleink az ácsorog hatására, mintájára alkották meg, de nem ám a XVII. század táján, hanem csak akkor, amikor az ácsorog szót a nyelvérzék – tévesen – már az áll szócsaládjába sorolta.
Vagyis kiderült, hogy sem az ácsorog, sem az ücsörög nem az áll, illetve az ül ige szabályos származéka. Ennek megvilágítása és tudatosítása után az arra kért választ, hogy miért nincs icsorog igénk is az iszik mellett, talán elengedik nekem olvasóink!