Várkapitány a tűzben

Gárdonyi Géza regényének megjelenése után hatvanhét évvel, a film készítésekor Várkonyi Zoltán rendező és Nemeskürty István forgatókönyvíró megtalálták a legtermészetesebb utat a közönség szeméhez és szívéhez. Így hát a produkció emberek százezreit csalogatta a mozikba.
Nem csoda, ha az Egri csillagokat tekintik a háború utáni magyar filmgyártás legnagyobb sikertörténetének. Sőt, külföldön is hódított: Talizmán címen számos országban volt látható az elmúlt négy évtized alatt. A siker egyik titka, hogy azok a nézők, akik korábban már olvasták a regényt, nem csalódtak az 1968-ban forgatott filmben. Életszerűen peregnek előttünk a csatajelenetek, valamint a két ifjú, Bornemissza Gergő (Kovács István) és Cecey Éva (Venczel Vera) kalandokkal teli szerelmének kibontakozása.
A rendezői bravúrok mellett nagy feladat hárult Vayer Tamás díszlettervezőre, valamint Szász Endre grafikusra, akinek sajátos terveire épült a film. Utóbbi alkotó lovagolni is megtanult, csak azért, hogy a rekkenő hőségben naponta többször bejárhassa a forgatás hatalmas helyszíneit, s szemügyre vehesse a készülő vagy már felállított díszleteket. A legveszélyesebb artistamutatványokban és harci jelenetekben Ferdinandy Géza volt öttusabajnok és lelkes csapata segítette a színészeket, akik ugyancsak kivették részüket a hétpróbás feladatból. A harci jelenetekbe több mint hatezer pécsi kiskatonát vontak be, és ma már az is tudható, egyetlen magyar filmben sem szerepelt anynyi civil statiszta, mint az Egri csillagokban.