Bubik István köztünk él!

- Mi az, ami Bubik István halálával végérvényesen eltűnt az Új Színház társulatából, amit csak ő adhatott hozzá a teátrum hangulatához, imázsához? - érdeklődtünk Márta Istvántól.

- Az, ami ő maga, tehetsége, meghatározó színészegyénisége, utóbbi persze sok ellentmondást is hordozott magában. Sokszor volt renitens, ugyanakkor végtelenül jó szívű. Sokat kérdezett a próbákon és sokat is teljesített. Ez a fajta színész nagyság hiányzik nagyon mostanában, s az a fajta kollegialitás, ahogyan vigyázta kollégáit, ahogyan tanította a stúdiós fiataljainkat. Nem csupán színészmesterségre, de a színészet etikájára is. Mindig magánál hordozta a tizenkilencedik század végének színész chartáját és Latinovits Zoltán Ködszurkáló című könyvét. Utóbbi volt az ő bibliája. S persze, hiányoznak az alakításai Shakespeare Othellójának Jágójától Woyczek Őrnagyáig.

- Direktorként, barátként milyen személyes emlékeket őriz róla?

- Érdekes, hogy a legkedvesebb személyes emlék nem a színházhoz kötődik, hanem inkább Kapolcshoz, a Művészetek Völgyéhez. Zeneszerzőként, zenészként is nagyra tartottam a muzikalitását. Miközben a színészetben rendkívül tudatos volt, a zenében ennek az ellenkezőjeként ösztönös tehetségnek bizonyult. Ösztönösen zenélt - a színészzenekarban dobolt, kongán is játszott -, de olyan magas fokon, hogy a profik is megirigyelték. Egy hosszú kapolcsi éjszakán egy pajtában zenéltünk együtt, s ez számomra, mint zenei élmény maradt felejthetetlen.

- Miért vártak majd’ öt évet a névadó ünnepségre?

- Úgy gondoltuk a színházi kollégákkal, kegyeleti okok miatt várunk ezzel néhány évet. Nem szerettük volna, hogy még véletlenül se minősítsék a kezdeményezésünket marketing- vagy píár fogásnak. Eldurvult, elértéktelenedett világunkban nagyon sokan élnek alantas eszközökkel, mi önmagunk miatt kivártuk ezt az öt évet, így éreztük etikusnak és Bubik István ötvenegyedik születésnapján, május 19-én a 16 órakor kezdődő ünnepségen róla nevezzük el az Új Színház Stúdiószínpadát.

- A programot elnézve, megadják a módját, méltón és szeretettel idézik majd Bubik István alakját és alakításait.

- Fotókiállítás nyílik, amely az évad végéig lesz látható, videóösszeállítást készítettem az Új Színház-beli szerepeiből, színházunk új művészeti vezetőjének, Szikora Jánosnak rendezésében a kollégák délutáni gálaműsorral tisztelegnek Bubik István emléke előtt, a Szent Iván-éji álom ma esti előadás után csöndes esti emlékezésre várjuk barátait, színjátszótársait, szeretteit. István 2004-ben ezen a most róla elnevezett stúdiószínpadon mutatta be Ritka (a) magyar című, verses-zenés előadóestjét, melynek verseiből állított össze a társulat egy hetven perces műsort. S hogy milyen a sors: az Új Színházban az a szokás, hogy a frissen bemutatott darabokat a harmadik előadáson rögzítjük. A Ritka (a) magyar pedig kétszer ment, a harmadikat már nem érhette meg.

- Melyik az a legfontosabb mondata, amely biztosan elhangzik a ma délutáni névadó megnyitójában?

- Érezzük, hogy még öt év után is itt van velünk, ennyire erős a kötődésünk hozzá.