Megfesti az alföldi határt

Vagy öt éve volt már egy kiállítása a szabolcsi megyeszékhelyen, de az akkor visszhangtalan maradt. Zaklatott vonalvezetésű, enyhén expresszív portréi, alakjai hidegen hagyták a nézőt, aki vélhetően megcsömörlött már korábban a hasonló művektől.

A nyíregyházi Paál László Teremben látható tárlat viszont egy teljesen más alkotót mutat. A nyugodt vonalvezetés, a derűs színvilág és a fenséges alföldi táj sokakat arra késztet, hogy újra meg újra bekukkantson a kiállítóterembe, és legkedvesebb képei előtt elmerengjen – többek között arról, hol voltak eddig ezek a képek. A tulajdonosaiknál, felelné erre a művész. Nála ugyanis nincs egy se. Amit az utóbbi időkben a művésztelepeken fest, azonnal gazdára talál.
Nem csoda, Szabó Károly mostanra vált kiforrott művésszé. Csak hát Ököritófülpös, ahol él, messze van, még Nyíregyházától is majd’ száz kilométerre keletre. Ráadásul nem az a fajta ember, aki hetente végigzörgeti a szerkesztőségek meg a kritikusok ajtaját. Az önmenedzselés nem az ő műfaja. Mikor ideje engedi, hóna alá csapja a festőállványt, táskába kerül az ecset, a festék, a víz és a kenyér, s irány a nagykőrösi vagy az ököritói határ.

Erre csupán a szünetekben és a hétvégeken nyílik lehetősége. A mátészalkai művészeti iskola a hétköznapokat leköti, ráadásul az olyan idegesítő munkákat is magának kell elvégeznie, mint a mosás, takarítás. A pedagógus szülőktől örökölt kertes házban ugyanis egyedül él, így rámarad minden házimunka. A főzés nem gond, azt letudja néhány konzervvel. Így is kevés ideje marad azonban a festésre. De ezzel nincs egyedül. A szakmai intézményekből kiválóan képzett fiatalok kerülnek ki, de volt csoporttársai közül egyetlenegy se él meg csupán a művészetből. Civil állás után kellett mindegyiküknek nézni. Mint neki is, bár ő szerencsésnek is mondhatja magát, hiszen annak, amit csinál, mégiscsak köze van a festészethez.

Már alig várja a nyarat. Amikor a mezőn sárguló búzatáblák ringnak, az égen meg bárányfelhők lebegnek – megfesti a látottakat, a képek pedig valamikor majd egy másik kiállítóterem falairól köszönnek ránk.