Miklósa Erika a Rigolettóban

A rangos Rigoletto-előadásban az est fénypontja a Gildát éneklő Miklósa Erika volt. Már a kerti ház előtti jelenet után - nagyon szép koloratúrákkal és mesterien kidolgozott áriájáért - szinte szűnni nem akaró vastapssal jutalmazta a közönség. A későbbiek során újból és újból megbizonyosodhattunk arról, hogy hangja nemcsak szép, kulturált, gazdag matériájú, de szívből fakadó is. (Szeretnénk remélni, hogy a jövőben többször láthatja, hallhatja a hazai közönség.)

A címszerepet a román Alexandru Agache énekelte erőteljes, sötét színű baritonjával, kifogástalan technikával. Talán van nála e hangfekvésben szebb hang is, de a vén púposhoz vajon illenék ez?

Feltűnést keltett Berczelly István nagyon szép basszusával. Nem csoda, hogy ettől a hangtól is beteljesedethetett Rigolettóra szórt átka lánya meggyalázásáért.

Rácz István, a bérgyilkos Sparafucile szerepében kikérte magának, hogy ő csak egy rabló, ám mindezt nagyon jól adta elő.

Az olasz Stefano Secco a mantuai herceg szerepére még egyáltalán nem érett meg, bár csekély matériájú hangjában időnként fényesség tűnt fel. A harmadik felvonásbeli quartettben csak jelenléte volt észrevehető, hangja kevésbé. Annak idején Giuseppe Verdi Az asszony ingatag… kezdetű áriájának kottáját csupán az előadás napjának délelőttjén mutatta meg az énekesnek és a zenekarnak, mert attól félt, ha korábban megismerik, akkor a fiatalok az utcákon már aznap dalolni fogják. Secconak ez a híres ária is gyengécskére sikeredett.

A zenekart jól kézben tartotta és irányította Medveczky Ádám. Szinetár Miklós és Harangi Mária rendezése mindenféle modernkedéstől mentesen, a zeneszerző elvárásának megfelelően állította színpadra a reneszánsz világát.