Sodronyos vértben álldogálva

Az iskolai osztálykirándulások legunalmasabb órái, amikor az élményekre éhes diáksereget egyik poros kiállításról a másikra terelik a jó szándékú pedagógusok. Szerencsére egyre gyakoribbak az interaktív tárlatok, melyek mindjárt izgalmassá teszik a kötelező fejtágítást. Az egri várban nemrégiben nyílt meg a lovagkor fegyvereit, páncéljait és viseletét bemutató kiállítás, melynek anyagát javarészt a cseh Komensky Múzeumtól kapták kölcsön. Ezt egészítették ki a Dobó István Vármúzeum saját darabjai és a Hadtörténeti Intézet tárgyai.

A dolog érdekessége, hogy a X–XV. századi kardok és páncélok másolatait megfoghatják, megtapogathatják a látogatók. Megemelhetik például egy középkori lovag fegyverzetét, és máris átérzik, hogy egy 15 kilót nyomó sodronyos vértben álldogálni is embert próbáló feladat volt, nemhogy hadakozni. A sisakokat a fejükbe is húzhatják a vállalkozó kedvűek, és akinek kedve tartja, fotózkodhat a harcos lovagkor kellékeivel. Nem csak a gyerekek csodálják meg az orrvédővel ellátott acél fejfedőket – árulták el a teremőrök –, nemrég épp egy nagymama próbálgatta ezeket.

A gyűjtemény ötlete egy kíváncsi kisfiútól származik, aki addig nyaggatta a cseh muzeológusokat, hogy mennyit nyom egy vért meg egy kard, míg a felnőttek rájöttek: egyszerűbb beöltöztetni a gyerekeket, mint felelgetni… Csehországban egész kézműves iparággá nőtte ki magát a lovagkori tárgyak készítése – hallom abban a videofilmben, melyet szintén megnézhetnek az egri tárlatlátogatók. Kiderül például, hogyan készül a hajdani vitézek testét védő sodrony, amit találóan folyékony fémnek neveznek. A mai fiatal mesterek éppoly ügyesen kalapálják a kardokat a tűzben, mint a középkori fegyverkovácsok. Kezük alól stílusos másolatok kerülnek ki, melyek egyre kelendőbbek, hiszen a katonai hagyományőrzés divatját éljük, ráadásul a múzeumpedagógia is felfedezte magának e tárgyakat.

Nemcsak az derül ki az egri vármúzeumban, hogy nézett ki egy szablyával és csákánnyal felszerelt magyar végvári vitéz a XIV–XV. században. A gyengébb nem tagjai szívesebben tanulmányozzák például a XV. századi burgundiai módit, amit a túlzások divatjának neveznek, hiszen a hölgyek tűhegyes orrú cipőt és fél méter magas, fátylas fejfedőt hordtak. A XVI. századi spanyol királyné és német-római császárné, Portugál Izabella ruháját Tiziano egyik festménye alapján varrták meg a szorgos csehek. Az is kézzelfoghatóvá válik, hogyan festett az a fekete hímzéssel díszített, egyenes kivágású ruha, amiben Boleyn Anna elcsavarta VIII. Henrik angol király fejét. A Tudor-kori mély dekoltázs végül túl merésznek bizonyult, hiszen a királyné a fejével fizetett kacérságáért.

Ez utóbbi példából akár okulhatnak is a lengén öltözött mai diáklányok...