Szólások pálfordulása

Van egy hagyományos közmondásunk: Jó bornak nem kell cégér. Több változatban is élt, s két-három évszázad is kellett, amíg kialakult az imént idézett forma. Baronyai Decsi János 1598-ban megjelent közmondásgyűjteményében még ilyen formában lelünk rá: Cégér nélkül is elkél a jó bor. Egy 1749-es pozsonyi gyűjtemény így közli: Azhol jó bor vagyon, nem kell cégért kitenni. A XIX. századtól azonban már jobbára az elsőnek idézett változat tekinthető főváltozatnak.
Azazhogy így volt eddig! Az utóbbi két-három évtizedben azonban megtörtént a pálfordulás! Újabb szólástáraink már jelzik is a változást, s feltüntetik a mai kereskedelmi életben, a reklámok egymással való versengésének korában egyre jobban előretörő, a másikat már-már le is győző formát, ezt: Jó bornak is kell cégér!
Következzék a második példa! Nem is közmondásnak, hanem inkább helyzetmondatnak nevezzük ezt a formulát: Nincs az a pénz! Nem is szokás semmi mást hozzátenni. Így, befejezetlenül is a szóban forgó dolog elleni tiltakozást, annak határozott elutasítását, semmi pénzért sem vállalását fejezi ki.
Csakhogy a pálfordulás itt is bekövetkezett. Ebben a globalizált világban a pénz az úr. Mind megszokottabb, hogy ha a menedzserek, a szerződéskínálók úgy akarják, akkor a kitűnő művész undorodva bár, de férgeket rágcsál, a jobb sorsra érdemes egyetemista lány a pornóiparban próbálja előteremteni a tandíjravalót, a munkanélkülivé és hajléktalanná vált, alapjában véve becsületes ember pedig végső elkeseredésében akár bérgyilkosságot is vállal, mert a korábbi szólásforma új, de egyre terjedő változata, sajnos, már ez: Van az a pénz!