Mesélnek a falak

– Már az elején előkerült egy félköríves apszis, azaz szentély, amit kezdetben középkori eredetűnek véltünk – meséli a régész. – Az eredeti templom kereszthajós volt, és az egyik oldalhajó szentélyét találtuk meg. Csak az ásatás előrehaladtával derült ki, hogy későbbi építésű lehet, mert a falszakaszok kötésben vannak a barokk kori, ma létező templommal is. Történész és levéltáros dolgozik azon, hogy megtudjuk, az 1771-es építkezés kezdete után milyen építési fázisai voltak a templomnak a XVIII. század végétől a XX. század elejéig.
Hozzáteszi: a korabeli, középkori járószint a maihoz képest két méterrel lejjebb volt, aminek egyik bizonyítéka, hogy abban a mélységben vakolt falakra bukkantak. A templomnak e külső oldalán igyekeznek meghatározni a rétegződéseket, a romok pontos korát, és majd javaslatot tesznek végleges megőrzésükhöz és bemutatásukhoz.

– Egy impozáns szabadtéri romkertben gondolkodunk – mondja Szörényi Gábor András. – Az eredeti járószint visszaállításával ugyanis két méterrel magasabb lesz a templom, márpedig kevés város büszkélkedhet azzal, hogy ennyivel megemelkedik valamelyik temploma.
Sátoraljaújhely tehát örülhet a felfedezésnek. Már csak azért is, mert a régészek (is) sokáig elhanyagolták a várost – igaz, Ringer Istvánék már a város hajdani középkori várának feltárásába is belekezdtek. Nem vitás: Zemplén egykori fővárosának régészeti sikerélményekre is nagy szüksége van. E napokban a település egyébként is egyetlen nagy ásatás, hiszen átépítik a belvárost, amit sétálóutcával ékesítenek majd, s ehhez várhatóan jól illeszkedik a tervezett romkert.