Kft vagy kft.?

Máris a dolgok közepébe vágok, azaz rögtön válaszolok. A kft. után kell a pont, mert ez a forma a „korlátolt felelősségű társaság” elnevezés hagyományos rövidítése. Helyesírási szabályzatunk külön fejezetben foglalkozik a rövidítések és a mozaikszók írásával.

A fejezet pontjaiból megtudhatjuk, hogy a rövidítések többsége után általában pontot teszünk, a mozaikszavakat ellenben, amelyek lehetnek magyar vagy idegen betűszavak, de állhatnak kisebb-nagyobb szórészletekből is, általában pont nélkül írjuk. Tehát rövidítések például ezek: ápr. (= április), Kr. e. (= Krisztus előtt), de mozaikszók az olyanok, mint a közszói gyes (= gyermekgondozási segély) vagy a tulajdonnévi BKV (= Budapesti Közlekedési Vállalat).

Ezzel azonban még nem sokat mondtam, mert jócskán vannak olyan rövidítések is, amelyeket pont nélkül írunk (ilyen az égtájak rövidítése, a gépkocsik országjelzése, a mértékegységek neve stb.), s bár a betű-, illetve mozaikszavak végén nincs pont, tagadhatatlan, hogy keletkezését tekintve számos rövidítésünk voltaképpen betűszó. Történetesen a kft. is éppen ilyen.

Mindezt azért mondtam el, hogy – levélírónkkal együtt – olvasóink is lássák: esetleges kétkedésük jogos, érthető volt, mivel a rövidítések és a mozaikszók között nincs éles határ, s ha a különféle jeleket is ide soroljuk, hiszen voltaképpen ide tartoznak, még nagyobb a tarkaság. De a válaszom mégis az, amit már a cikk elején adtam: a gazdasági társasági egységek rövidített neve a hagyomány alapján ponttal végződő rövidítésnek számít – az olyan újabbak is, mint a kht. (= közhasznú társaság), nyrt. (= nyilvánosan működő részvénytársaság), zrt. (= zártkörűen működő részvénytársaság) –, kezdőbetűje pedig attól függ, hogy az elnevezés önmagában vagy tulajdonnév részeként szerepel. Tehát: kft., de: Apáczai Kiadó Kft. Még akkor is így kell írnunk, ha a rövidítés feloldása nélkül, [káefté] alakban ejtjük ki. Azt mondjuk: káeftével, de így írjuk: kft.-vel!