Dolce vita Solymáron

Minden onnan eredeztethető, hogy a két tulajdonos, dr. Erdős Melinda és Varga Margit egyaránt Franciaország szerelmese. Vidáman, egymás szavába vágva mesélnek arról, orvosként és bölcsészként hogy jutottak el a pályamódosítás gondolatáig.

– Sokszor találkoztunk különféle cukrászdákban, éttermekben. Egy ilyen alkalommal kezdtünk a desszertekről beszélgetni: hogy lehet az, hogy mindenhol ugyanaz a kínálat? Egy-két olasz édesség elterjedt ugyan nálunk, de semmi franciással nem találkoztunk soha, holott mégiscsak a francia cukrászat a szakma csúcsa. Belefészkelte magát agyunkba a gondolat: talán nekünk kellene nyitni egy cukrászdát. Őrült dolognak tűnt, mert semmi közünk nem volt a cukrászathoz.

A vállalkozás beindítása nem volt egyszerű: a bürokrácia, a segítőkészség hiánya meglepte őket, nem beszélve a horribilis bérleti díjakról. A solymári üzletet egy barátjuk ajánlotta, békés helynek tűnt. Végül itt sikerült egy működőképes cukrászműhelyt berendezniük, és négy évvel ezelőtt megnyílt a különleges „csokoládéműhely”.

– Annyit tudtunk, hogy a modern francia cukrászirányzatot követő, egyedi, kézműves süteményeket akarunk készíteni és árulni. Első nap tizenötféle süteményt kínáltunk, be kell vallanunk, nem sok sikerrel. Az emberek szépen sorban fordultak ki az üzletből, miután megcsodálták a kínálatot, hiszen a megszokott krémes és Rákóczi túrós helyett furcsa formájú – ovális, hatszögletű, csepp alakú – csokoládé-, karamell- és gyümölcshabokat találtak a pultban.

Azóta szerencsére sok minden megváltozott! A hölgyek elvégezték a cukrásziskolát meg mindenféle tanfolyamokat, jártak többek között Franciaországban is nagyhírű iskolákban. Lassan kialakult a vevőkörük. Ma több mint negyvenféle édességből lehet választani, most már kifejezetten ezekért a különlegességekért jönnek a vevőik, néha még távoli településekről is.

– Ezt nem lehet napi nyolc órában csinálni, ehhez szenvedély kell. A családunk megértő, igaz, úgy osztjuk be az időnket, hogy éjjel, kora hajnalban nem dolgozunk, megpróbáljuk napközben elvégezni a munkát. Mivel minden egyes darabot többször is kézbe veszünk, muszáj, hogy a szív is ott legyen, ne csak a kéz.