Gazdálkodás utolsó vérig?

Melyik tevékenységet folytassam: a tejtermelést, ami hetvenmillió forint mínuszt termelt tavaly, vagy a növénytermesztést, ami háromszázat? – tette föl a kérdést Pálfi Gábor, az Agráripari Zrt. vezérigazgatója, egyben tulajdonosa. Az agrármérnökből lett vállalkozó öt éve szerezte meg az ÁPV Rt.-től a cég törzsrészvényeit 220 millió forintért. Az állami gazdaságnak ekkor hárommilliárd körüli adóssága volt – egyszersmind bérleti joga 4100 hektár állami tulajdonú termőföldre, amelyet tavaly a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő 2029-ig hosszabbított meg.

Az akkori vezérigazgató, Vajda Tibor 2005-ben azt nyilatkozta a Szabad Földnek, hogy van lehetőség csökkenteni a költségeket a sertés- és a tejágazatban, valamint fel akarják éleszteni a valaha nagyon erős napraforgó-termesztést. A vevő növelte a sertéslétszámot, a hízók java részét a Pick-csoport számára értékesítették. Ennek az vetett véget, hogy a Csányi Sándor OTP-vezér cégbirodalmához tartozó húsüzemek kialakították a saját termelőkapacitásaikat, miközben egyébként is katasztrofális évek jöttek. Így a sertéságazat majdnem megszűnt Bácsalmáson, tizennégyezer kocából hétszáz maradt meg.

A tejágazat bajairól már sokat írtunk mi is. A privatizáció után a cégcsoport hétszázról ezernyolcszázra emelte a tejelő tehenek számát, mára ebből ezer-ezerkétszáz maradt. – Tízmillió liter tejet adunk el még évente, az ágazat tavaly hetvenmillió forint veszteséget hozott – mondja Pálfi. – Ha veszteséges, akkor nekem kell eldönteni, hogy miért tartom fenn egyáltalán. Nem kötelező nekünk tejet termelni. De látom azt, hogy ha ezeket a veszteséges tevékenységeket megszüntetnénk, további munkahelyek szűnnének meg. Az utolsó pillanatig csináljuk, mert abban reménykedünk, hogy hátha megváltozik ez a közgazdasági környezet. De egyre inkább be kell látnunk, hogy esélytelenek vagyunk.

A napraforgó-ágazat felélesztésére is kísérletet tett a tulajdonos. Ezen a területen az a fő törekvés, hogy újvidéki és szabadkai nemesítőkkel együttműködve Marokkónak állítsanak elő az ottani viszonyokhoz alkalmazkodó vetőmagot, illetve kidolgozzanak egy új termesztési rendszert. A másik, bizonytalan jövőjű kezdeményezés a cégcsoport versenylótenyésztéséhez kapcsolódik, Bácsalmásra terveznek egy tréningközpontot. Ennek is az a feltétele, hogy legyen megfelelő versenykörnyezet – márpedig erre nézve sincsenek kedvező előjelek.

Az Agráripari Rt. átvétele után a szerződés alapján lehetőség lett volna elbocsátani az alkalmazottak negyven százalékát, de erre nem került sor. Tavaly decembertől azonban körülbelül százan kerültek az utcára – elsősorban a sertéságazatból, a takarmányüzemből és a tejágazattól. A tulajdonos szerint ő kért állami segítséget, munkahelymegtartó támogatást, de ebből végül semmi sem lett. – Akkor is fenntartottam a munkahelyeket, amikor már jócskán veszteséget termeltünk, gyakorlatilag az önkormányzatot is én finanszíroztam, öt év alatt százmillió forint iparűzési adót fizettünk be. Ennek ellenére az emberek nem azt látják, hogy ez a cég az elmúlt öt évben egy szocialista nagyüzemként működött tovább, és ezt elsősorban mi biztosítottuk a számukra. Ők csak azt látják, hogy ideiglenesen vagy véglegesen elvesztették a munkahelyüket.

Pálfi Gábor nem tudott egyetlen olyan nyereséget termelő tevékenységet sem mondani, amire a jövőben a cég biztosan támaszkodhatna. Bácsalmás térségében a munkanélküliség jelenleg is meghaladja a 25 százalékot. A Bácsalmási Agáripari Zrt. még körülbelül 250 főt alkalmaz.