Tengerivel fűtenek

Szükség szülte megoldás: a pusztaföldvári önkormányzat saját földjén kukoricát termel, és mivel a kukorica olcsóbb, mint bármilyen fűtőanyag, ezért kazánban égeti azt el. Így spórolnak a fűtési költségeken, mellesleg a szociális étkeztetés céljaira néhány disznót is meghizlalnak.

LakóhelyemTanács Gábor2010. 02. 01. hétfő2010. 02. 01.

Kép: Pusztaföldvár, 2010. január 22. Molnár Béla kukoricával fűti a kazánt. Fotó: Ujvári Sándor

Tengerivel fűtenek
Pusztaföldvár, 2010. január 22. Molnár Béla kukoricával fűti a kazánt. Fotó: Ujvári Sándor

Egy kas tizenöt kiló, és négy kas kukorica ment el egy nap januárban – nézegeti a kockás füzetet Zalai Antal, a Békés megyei Pusztaföldvár alpolgármestere. Az önkormányzatnak sok gondot okozott intézményeinek fűtése: pár évvel ezelőtt ugyan pályázati pénzből felújították a rendszert, de a rossz szigetelés miatt így is kiadós gázszámlák érkeztek. Ezért beszereztek néhány vegyes tüzelésű használt kazánt, és közmunkásokkal helyrepofoztatták azokat. Időközben a kukorica ára a béka feneke alá süllyedt, így az az ötletük támadt, hogy a korábban a helyi szövetkezetnek bérbe adott tizenkilenc hektár termőföldet maguk művelik meg, és az azon termett kukoricával fűtik a kazánokat. Megkönnyítette a dolgot, hogy az összes ehhez szükséges feladatot közmunkásokkal lehetett elvégeztetni, mert Pusztaföldváron már szinte bármilyen szakembert lehet találni a munkanélküliek között. – A növényvédelmet csak szakember végezheti, de tavasszal már jön egy, közmunkára. Mezőgazdasági gépkezelő szintén, úgyhogy csak csőtörő gépet kell bérelni, minden más munkát el tudunk látni – magyarázza Zalai.

Három közmunkás fűti jelenleg is a már felszerelt két kazánt, akiknek egyszersmind az is feladatuk, hogy az önkormányzat tíz disznaját ellássák. Ugyanis a fűtőanyagból kimarad annyi, hogy sertést hizlaljon az önkormányzat: a tervek szerint kettőt megtartanak kocának, nyolcat pedig levágnak, ez nagyjából fedezi a faluban működtetett konyhák – az iskolai napközi, a szociális étkeztetés, valamint az idősek napközijének – sertéshúsigényét. Ezenkívül az önkormányzat a hivatal hosszú telkének végére 180 gyümölcsfát ültetett, amivel szintén az étkeztetésen kívánnak spórolni. A csemeték közé zöldség került – mindezt szintén közmunkásokkal oldották meg.

A település nincs irigylésre méltó helyzetben. A rendszerváltás előtt az itt lakók gazdálkodtak vagy a városban dolgoztak, de a munkahelyek javarészt megszűntek. Nem csoda, ha az önkormányzat eget-földet megmozgat, hogy legalább a szociális problémák egy részére megoldást találjon.

A felújított kazán mellett egy kis hombárban áll a csöves kukorica, mellette az ominózus kas. Amellett egy sárga festékes vödör, abba szedegetik össze a lemorzsolódott szemeket; itt, kérem, semmi sem megy kárba.
– És mi lesz, ha felmegy a kukorica ára? – jut eszembe hirtelen.
– Akkor mi a megtermelt olcsó kukoricánkkal hizlalhatunk disznót – válaszolja Zalai Antal –, a kazánt meg befűtjük szénnel vagy fával. Van fa bontásból, mert a faluban néhány ház összedőlt.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek