Ránk szakad a Nemzeti?

Akkor legyen: rávetem magam az első utamba akadó székre és vérszomjas fenevadként követelem az igazságot.
– Nem szívinfarktus, csak Alzheimer-kór – kommentálja a titkár az állapotot, mármint a színházét, aztán segítségért telefonál. Perceken belül megjelenik Szirtes Antal üzemeltetési vezető, aki sétára invitál. Első utunk az erkélyre vezet. Miközben végigbotorkálunk a száztizenöt éves épület sötét folyosóin, megtudom, hogy a színház 1985-ben lett felújítva. Mivel az elmúlt huszonöt évben lényegi munkálatok nem történtek, az állaga folyamatosan romlott. Egy tavalyi szakértői vélemény megállapította, „ha nem tesznek ellene semmit, a színház épülete akár életveszélyessé válhat”. Ez a mondat lett aztán félremagyarázva.

– Nem vagyunk annyira balfácánok, hogy bárkit veszélybe sodorjunk – mondja Szirtes Antal, ezzel kinyitja az erkélyajtót, és előre tessékel a hétméteres magasságba. Semmi pánik, a leszakadni készülő erkély elrozsdásodott vasszerkezeteit látványosan megerősítették. A mellvéd szétfagyott díszei viszont bármelyik pillanatban lezuhanhatnak. Féljen hát az, aki alattunk van. Ha nem jön össze a 48 milliós felújítás, akkor legkésőbb júniusban hálót húznak, ami felfogja majd a pottyanni készülő köveket. Addig meg tartogassa őket a Szentlélek.

– A „Pletykák” szerint nem ez a legbiztosabb taktika – utalok az azonos című előadás alatt a színpadra zuhanó lámpalencsére. Bár kiderült: az elhíresült balesetnek semmi köze a színház állapotához; figyelmetlenségből valaki rosszul húzott meg egy csavart.

– A baj itt kezdődik – mutatják az alagsori díszletraktárt, ahol a szomszéd ház csatornázásakor megsérült szigetelés miatt bokáig érő vízben járunk. – Az értékesebb díszleteket a beázás miatt öt kilométerről kell idehurcolni minden előadáshoz. Az elavult berendezések miatt a próbák során számtalan malőr adódott már. Most jutottunk el odáig, hogy elmaradhatnak előadások. Ha nem kapunk tízmillió forint gyorssegélyt, akkor veszélybe kerül a nyári POSZT is.

– A tízmilliót akárhonnan előteremtjük, ha kell, húszat is. De érdemes elgondolkodni, mit tett a színház vezetése, hogy ne jussanak idáig – mondja dr. Révész Mária, az önkormányzat kulturális bizottságának elnöke. – Az éves költségvetésük 850 millió forint, ebből felújításra mindössze három-, beruházásra pedig nyolcmillió forint lett elkülönítve, a többit működésre fordítják. A teljesítmény után az államtól járó támogatás a hasonló teátrumok közül itt a legalacsonyabb.

Szívesen kérdezném Balikó Tamást is, de a színház igazgatója nem tud a héten fogadni. Távozóban elidőzök még a nagyszínpad mellett, ahol épp a tragikus sorsú királyné, Boleyn Anna operájának főpróbája folyik. És majd lesz itt vér is: a főszereplő arcán halálfélelem ül, az előadás végén feje a porba hull...