Ezt aztán jól kigyúrták!

Történetének huszadik évfordulóján is túl van már az Izsáki Házitészta Kft. Sötét pincében kezdődött a gyúrás, ma pedig modern üzemben készítik a házi jellegű száraztésztákat.

LakóhelyemBorzák Tibor2011. 04. 12. kedd2011. 04. 12.

Kép: Izsák, 2011. március 29. Juhász Sándorné az Izsáki Házitészta Kft. vezetője. Fotó: Ujvári Sándor

Ezt aztán jól kigyúrták!
Izsák, 2011. március 29. Juhász Sándorné az Izsáki Házitészta Kft. vezetője. Fotó: Ujvári Sándor

Szerénységét, kitartását és a házias ízek iránti elkötelezettségét a kunszállási tanyavilágból hozta magával Juhász Sándorné Cseri Ilona, a cég vezetője. Rendkívül összetartó család volt az övék, a szülők hat gyermeket neveltek fel, akik mindmáig rajongásig szeretik egymást.

– Életemet meghatározta a száraztészta készítése – meséli az asszony. – Édesanyámtól már kislány koromban ellestem a titkot, ami lényegében a jó minőségű lisztben és tojásban rejlik. Csakhogy napjainkra az alapanyagok beltartalma sokat változott, már a búza sem a régi. Addig jártam a környéket, amíg ezekből nem találtam megfelelőt a nagyüzemi gyártáshoz. A kunszállási Júlia malom, illetve a kerekegyházi tojástermelők megbízható partnerek, évek óta tőlük vásárolok.

Nem is keveset. A három műszakos üzemeléshez naponta 45-50 ezer tojásra és 140-150 mázsa lisztre van szükség. A kunszállási és az izsáki gyárban mintegy száz asszony dolgozik, legtöbbjük törzsgárdatag. Nosztalgiával gondolnak vissza azokra az időkre, amikor még kézzel pödörték a csigatésztát, mára ezt a szerepet átvették tőlük az automata gépek. Persze nem lehet felügyelet nélkül hagyni a legmodernebb eszközöket sem, úgyhogy jelenlétükre továbbra is szükség van. Főnök asszonyuk az irodából folyamatosan szemmel kísérheti munkájukat, kamerán keresztül. A tisztaságot és a pontosságot megköveteli.

Ilona asszony a kunszállási téesz tésztaüzemében kezdte pályafutását. A rendszerváltozás szeretett munkahelyét is „elsodorta”, de nehezen tudott volna magának elképzelni más foglalatosságot. Vállalkozásba kezdett, 1989-ben egy kis pincében alakította ki saját üzemét. Nem akarta másolni a nagynevű tésztagyárakat, kizárólag házi jellegű termékeket sorakoztatott fel. Keskeny és széles metélt, tarhonya, lebbencs, csusza, lúdgége – ezekből napjában 300 kilót állítottak elő. (Ma már 150-180 mázsánál tartanak!)

– Törekvéseinket viszonylag hamar siker koronázta – mondja Juhászné. – Szerintem azért tudtunk betörni a piacra, mert a házias tészták iránt megnőtt a kereslet. Persze nem akarom azt sem elhallgatni, hogy egyik-másik konkurens cég megpróbált borsot törni az orrunk alá, de ezt már el is felejtettem. Jól megférünk egymás mellett, sőt akadnak riválisok, akikkel baráti viszonyba kerültem. S időnként mintha azt látnám, hogy a tésztások kezdenek összetartani.

Az üzletasszonynak csak a minőség számít. Nem szabad takarékoskodni az alapanyaggal, mert azt észreveszi a fogyasztó. Mennyivel fakóbb lesz a tészta, ha akárcsak egy tojással is kevesebb kerül bele! Ilyen portéka pedig nemigen kelleti magát az üzletekben.

– Bizony kitartásra is szükség van! Szerencsére a férjem, Sándor mindenben mellettem áll – árulja el Ilona. – És, amire szintén büszke vagyok, külföldi partnereim között van Csehország, Szlovákia, Románia, Ausztria, Svédország és Kanada.

Juhász Sándorné életében voltak súlyos veszteségek – szülei, első férje szeretett sógornője halála nagyon megviselte –, azonban testvérei és gyermekei sok örömteli pillanattal ajándékozzák meg. A fontos történések közé sorolható, amikor 2009-ben, javarészt hitelből belevágtak egy modern üzem építésébe. A sorozatos elismerések, szakmai díjak pedig erőt adnak a folytatáshoz, a fejlesztéshez. A tervek alapján tojóteleppel és logisztikai raktárral bővül a tésztabirodalom, aminek irányítását a szülők reményei szerint egyszer majd a gyerekek veszik át.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek