Húsvétok, virágok, illatok

Így érkezett el a húsvét. Nagypénteken édesanyám elővette a rostát, és apró szemű kukoricát hozott. Jött a szomszéd néni és a gyerekek. Kint az udvarban tüzet gyújtottak az asszonyok, és fölé tartották a rostát a kukoricával. Rázogatták, a tűz égett, mi pedig csodálkozva néztük, hogy a kukorica kipattan és felpattog magasra, szétnyílik és hófehérre változik. Reátették a rostára a tetejét, és sok-sok kukorica lett. Mindenkinek jutott, emlékszem, hogy milyen öröm volt, tenyeremben az illatos, meleg kukorica, és eszem… és boldog vagyok.

Szép nagy kalácsokat sütöttek húsvétra akkoriban, fűtötték a kemencéket. Főtt a sonka a házunk előtt felállított üstben, a szomszédéké is megfért benne. Húsvét reggelén terített asztal várta a vendégeket. Kalácsok, főtt sonka és főtt tojás. Rokonok, testvérek jöttek boldog húsvétot kívánni…

Ma is szép a húsvét, virágosak a fák. Az udvarok rendezettek, jószágnak már nyoma sincs, festett tojás is egyre kevesebb, inkább csokitojásokat vesznek. A kapuk bezárva… így a locsolók kívül maradnak. Akik bejutnak, azok a közvetlen hozzátartozók, őnekik kinyitják a kaput. Sokan elutaznak ilyenkor, vannak, akik az ünnepre wellnesshotelbe mennek. Így a kisváros szinte elnéptelenedik, üresek az utcák. Nincs már a régi utcai ünneplés, annak letelt az ideje.

Kialakulóban van viszont egy új szokás, amit én is szeretek. Az udvarokban, a virágos fák alatt főznek a fiatalok, családok, barátok. Jó a hangulat, gyermekkacagás veri fel a csendet. Finom illatok szállnak az udvarok felett. Főleg azok a családok ünnepelnek így, ahol több kisgyerek van, és kirándulásra nem telik. Nem baj, fiatalok, nem kell ahhoz feltétlenül sok pénz, hogy együtt legyen a család és jól érezzétek magatokat. Azt hiszem, hogy jó irányba haladtok ti, nagycsaládosok. És merem remélni, hogy egyszer pénzetek is lesz…

Kardos Józsefné
Szeghalom