Vendégszoba a lóistállóban

A nyolcvanas évek végén még kukoricaföldek voltak ezen a helyen, ahol most egy üdülőfalu várja a vendégeket. A falut szó szerint kell érteni, hiszen a Somogy megyére jellemző, fehérre meszelt, nádtetős paraszti házak sorakoznak egymást mellett. Belül autentikus, régi bútorok vannak – meg búbos kemence, amibe a vendég akár maga is befűthet az odakészített fával. Amúgy pedig a legnagyobb kényelemhez szokott városi emberek sem csalódnak: a konyha, a fürdőszoba felszerelése a huszonegyedik századi technikával kecsegtet.

– Hárompatkós az üdülőfalunk – mondja Németh László, s ezzel a szállodákat minősítő csillagokat próbálja helyettesíteni. – Mi ugyanis a lovas turizmusra helyezzük a fő hangsúlyt, azért választottuk a Kentaur nevet is, mert ezzel az ember és a ló összefonódására szeretnénk utalni. Szervezünk lovas táborokat, túrákat, vendégeink lovagolhatnak, kocsikázhatnak, sőt kosárlabdázhatnak lóhátról, ha kedvük támad hozzá. A lovas kosárlabda egyébként látványosságnak számít a sok program közül. A legkezesebb arab lovaink laknak ebben az uradalmi stílusban épült istállóban, melynek felső szintjén szobákat alakítottunk ki. Vannak ugyanis olyan vendégeink, akik éjszaka is szeretik érezni a lóistálló illatát. A mesterséges kis skanzenben állat- és kirakodóvásárokat is rendeznek, és akinek nincs kedve lemenni a Balatonra fürödni, helyben is megteheti, mert wellness-részleg, sőt külön gyerekmedence is épült. Régebben főleg a külföldiek zabálták ezt a helyet, de ma már inkább a magyarok jönnek, legtöbbjük visszaesőként. Ez nekünk hízelgő, mert elértük célunkat, hogy a vendég jól érezze magát. Ezért építettük ezt a magyaros látványkonyhát, ahol malac, kenyér, rétes sül a kemencében, és az ételekhez saját borainkat, pálinkáinkat kínáljuk. Mindig csábítunk valamivel: télen disznóöléssel, ősszel szürettel, bálokkal, torkos hétvégékkel, somogyi ételekkel, lovas show-műsorokkal, s ha kell, eljátsszuk a parasztlakodalmast. A zenés hangulatról pedig harmonikásunk, Lagzi Józsi gondoskodik.

– Megéri ma idegenforgalommal foglalkozni?
– Szerencsére több lábon álló vállalkozó vagyok, így az esetleges árbevétel-kiesést más tevékenységből pótolom. Sajnos a vendéglátás önmagában nem életképes. Családi vállalkozásunk tulajdonában van Somogy megye legnagyobb csirkegyára. Ez azt jelenti, hogy ugyanúgy foglalkozunk keltetéssel, neveléssel, mint élelmiszer-termeléssel. Tulajdonképpen ennek nyereségéből fejlesztettem az idegenforgalmat, amikor a rendszerváltozás környékén, még fiatalon az utamat kerestem. Már a szüleim is csirkével foglalkoztak, a ma kilencvenegy éves apám azt mondta: „ennek van jövője, mert az embernek mindig enni köll”.

Igaza van, mert aki jól csinálja, tehát megtermeli a takarmányt és felöleli a teljes vertikumot, azaz kezében a szántóföldtől az asztalig szóló technológia, az jövedelmezően tud gazdálkodni. Az idegenforgalomra való átállást is az állatszeretetemnek köszönhetem, mert így kerültek a képbe a lovak, amelyek vonzották a barátokat, később azok barátait, akiknek szállást és ételt is kellett adni.

– Minek köszönhető, hogy a vendégek nagyobb része visszatérő?
– Ezt tőlük kellene megkérdezni. Sokan azt értékelik nagyra, hogy nálunk csak hazai alapanyagból készült ételeket, italokat kapnak. Kapcsolatban állunk ugyanis a környék mezőgazdasági termelőivel, őstermelőivel és tőlük vásárolunk tejet, zöldséget, húst és más élelmiszert. Én a multiknál legfeljebb játékot veszek az unokámnak. Szerintem nagyon fontos, hogy a helyi magyar termelőket életben tartsuk, mert ettől is remélhető a gazdaság fellendülése.