Újraálmodott kastély

Kevés falu dicsekedhet olyan idegenforgalmi potenciállal, mint Nagyar. Az alig hétszáz lelkes község központjában három kastély, reneszánsz falképekkel, hatszáz éves templom, a főutcán végig gyönyörű, nagy diófás parasztporták, egyik oldalt a Tisza, másik oldalt a Túr, a hídon túl pedig az öreg tölgy, amely alatt Petőfi írta a magyar líra tán legszebb gyöngyszemét, A Tiszát. Ki ne tudná fejből legalább az első sorokat: „Nyári napnak alkonyúlatánál / Megállék a kanyargó Tiszánál / Ott, hol a kis Túr siet beléje, / Mint a gyermek anyja kebelére…”

– Hát itt sose áll meg senki? A szomszédban, Szatmárcsekén, Túristvándiban, Tiszacsécsén kézen fogva sétálnak és gyönyörködnek a turisták, mi pedig csak szomorkodva nézzük, hogy átporzik rajtunk a sok busz, gépkocsi. Hát törvényszerű ez? Dehogy törvényszerű! Többek között ennek megváltoztatásáért is pályáztam meg tavaly a polgármesterséget. De arra azért, ami az utóbbi hónapokban történt, legszebb álmaimban se mertem gondolni.

Tóthné Huszti Ibolya polgármester asszony szavai ezek, aki a település notabilitásaival a Luby-kastély kertjében fogadja a faluünnepre érkezőket. Dr. Kiss Kálmán, a nyíregyházi főiskola tanára beállhatna mindkét csoportba. Nagyarban nőtt fel, s bár már rég Nyíregyházán él, sose szakadt el a falujától – a nagy változások motorját is benne tisztelhetjük.

A látogatók közt van minden rendű, rangú ember, de egyvalamiben megegyeznek: mindannyian kerekre nyílt szemmel csodálkoznak. Csodálkozhatnak is, mert tavaly ilyenkor még egy omladozó, szakadt mennyezetű leendő rom búslakodott az öreg fenyőfák között, most pedig egy pazar, kívül-belül felújított épület tornyosodik fölénk.

A Lubyak Nagyar egy részének birtokosai voltak, a 19. század derekán nagy szerepet játszottak Szatmár irodalmi és társasági életében. Aztán az aranykor elmúlt, a később iskolaként is működő kastély pedig düledezni kezdett, amikor jött egy budapesti ingatlanfejlesztéssel foglalkozó cég, s megvette. Hogy majd életet lehel bele. A legtöbben azonban csak legyintettek: láttak ők már egy forintért, felújítási kötelezettséggel megvásárolt kastélyt, amiből aztán nem lett semmi. Ezt a kastélyt azonban nem egy gyökértelen, ma itt, holnap ott kotorászó újdonsült milliomos vette meg, hanem egy Panyoláról – ide a harmadik falu – Pestre elszármazó üzletember, aki a kétszázmillió forintos uniós pályázati pénz mellé a saját kétszázmillióját is oda tette. Ennyi pénzzel pedig már nemigen játszik az ember. Azt meghagyja a majd ide betérő diákoknak.

– Egy interaktív múzeumot alakítunk ki a fenti termekben, ahol Szatmár és Bereg történelmével, irodalmával, természeti értékeivel ismerkedhetnek a diákok – avat be a tervekbe Szabó Zoltán, a Garage Kft. ügyvezetője, a kastély újraálmodója. – A legmodernebb audiovizuális furfangok bevetésével például újra játszhatják majd a Rákóczi-féle szabadságharc első győztes csatáját, de egy másik teremben érintkezésbe léphetnek, mondjuk Szatmár rendkívül gazdag vízi világával is. És hamarosan a rózsakertben is gyönyörködhetnek.