Divatban a mandula

Ha nem is ideális, de azért alkalmas hely hazánk területe a mandula termesztésére. A XV. században élt Janus Pannonius költeményéből (az Egy Pannóniában nőtt mandulafáról címűből) kitűnik, hogy a Dunántúlon ismerték és termesztették is.

A cukrászok és a háziasszonyok évszázadokkal ezelőtt is gyakran és rendszeresen használták, napjainkban – az édesipar változatlan igénye mellett – az egészséges táplálkozás hívei növelik a keresletét. Nem csoda, hiszen egy marék mandula kielégíti egy felnőtt ember napi ásványianyag-, vitamin- és fehérjeszükségletét, s mivel nem tartalmaz sikért, a lisztérzékenyek is fogyaszthatják.

Látszólag igénytelen növény, ültetésével még a vékony termőrétegű, meszes, kavicsos talajok is hasznosíthatók. Más kérdés, hogy igazán jó minőségű termésre csak ott számíthatunk, ahol a nemes szőlőfajták is maradéktalanul beérnek. Melegkedvelő és fagyérzékeny, ezért a kissé magasabban fekvő, védett déli domboldalak az ideális termőhelyei. A talajban viszont kevésbé válogat, mert noha a jó szerkezetű, tápanyagban gazdag talajokat kedveli, a száraz, meszes, középkötött földeken éppúgy megél, mint a vékony termőrétegű domboldalakon. Rendkívül jó mésztűrő és viszonylag kevés vízzel is beéri. A rendszeresen öntözött kert nem ideális számára, mert az így kialakuló nedves, párás környezetben rendszeresen megtámadja a monília.

Fontos tudni, hogy a mandulafajták önmeddőek, így ha nincs a közelben más fajtájú mandulafa, csak keveset fognak teremni. Ezért legalább két, különböző fajtájú oltványt ültessünk, ami a faiskolákban szerezhető be. A Budatétényi 70, a Tétényi bőtermő, a Tétényi kedvenc és a Budatétényi 1 fajták kölcsönösen jól porozzák egymást. Ugyanígy a Szigetcsépi 58, a Szigetcsépi 92 és a Tétényi keményhéjú is. (Magról kelt csemetével kísérletezni nagyon kockázatos, részint, mert keserű termésűt foghatunk ki, részint pedig azért, mert – nem tudván, hogy milyen porzópartnert igényel – csak kevés termésre számíthatunk.)

A mandulát akkor szedjük, ha a külső, zöld burka fölrepedt. Távolítsuk el a burkát, szárítsuk meg, és úgy tároljuk száraz, hűvös helyen, jól szellőző vászonzsákban.