Egyedülálló tárlat Miskolcon

Egy igazi retromúzeumot – ami a Népszuper becenevet kapta egy kidobott Orion tévéről. Saját pénzből, kétkezi munkával, saját stú­dió­jában. Az egységekre osztott kiállításon megcsodáltuk a Kárpát-medence csodaszép népviseleti ruháit, a kihaló kismesterségek műhelyeit, melyeket úgy rendezett be, mintha a kovácsfújtató, a stencilgépet hajtó szaki csak tegnap ment volna haza. Ódon hangulatú fodrászatától Gedeon bácsinak is leesett volna az álla, fotós kollégám meg a régi optikai műszerek, irodagépek, gyönyörű erdélyi ásványok, a Sztálin- és Rákosi-plakátok, ávós bőrkabátos figurák, az úttörőkorszak relikviái, muzeális korú motorkerékpárjai előtt kattintgatta gépét. Barna Györgyről kevesen tudták, hogy szinte minden pénzét, energiáját a Látványtárba ölte, s hogy már ifjoncként bibliákat, szakkönyveket, térképeket gyűjtött.

Az Európában is egyedülálló tárlat iránt most holland, német múzeumok érdeklődnek, tulajdonosa ugyanis el szeretné adni. Nem a pénz miatt, noha ilyen érték gondozása és őrzése évi 3 milliójába kerül. Cérnája akkor szakadt el, mikor nemrég meglátta, hogy fel sem került az új városvezetés honlapjára a „legérdekesebb látnivalók” közé. Mintha nem is létezne az egyre bővülő, már helyszűkében lévő Látványtár, ahová évről évre özönlenek a látogatók. Ezért kezdett tárgyalni külföldi vevőkkel meg egy magyar várossal is, mely örömest fogadná a Népszupert. Keserű szájízzel, hiszen életművét ingyen felajánlaná szülővárosának, ha valahol méltó helyet kapna az ő kincset érő gyűjteménye. A hírre rögtön rámozdultak a civil szervezetek, s „mentési akciós fórumokon” kezdték keresni a megoldást, hogy a szupertárlat ne külföldre vagy egy idegen városba kerüljön.

A történetnek azonban nincs vége. Barna úr a lokálpatrióták elszántsága miatt egy ideje szünetelteti üzleti tárgyalásait, hátha mégis összejön egy megállapodás a városvezetéssel. Nemrég levelet kapott a város polgármesterétől, aki egyebek között szakemberekből álló munkacsoport létrehozását javasolta, ahol egyeztetik elképzeléseiket, s „végül egy szakmai-idegenforgalmi szempontokat maximálisan figyelembe vevő megoldás születhet”. A gyűjtő udvarias válaszában arra kérte őt: látogasson el a Látványtárba, hátha az élmények pozitív döntésre késztetik. Közben reménykedik, hogy tárlata Miskolcon maradhat, a város múltjának korszakos részeként.

A valódi nevén Lézerpont Látványtárként jegyzett, mintegy 600 négyzetméteren működő tárlategyüttesen a tudományok és a közelmúlt tárgyi emlékeit lehet megtekinteni. A kiállítás népviseleti részlege a kontinens legnagyobb tematikus bemutatója, ahol több mint háromszáz eredeti, kárpát-medencei népviselet tekinthető meg. A népi öltözködés ilyen átfogó és változatos bemutatására nem volt példa az 1896-os millenniumi kiállítás óta – ami pedig igen sokatmondó viszonyítási alap.