Világsiker Sárospatakon

Patakon több mint félezer éves hagyománya van a korongozásnak, a korabeli feljegyzések szerint az 1500-as években például száznál is több fazekas működött a városban. Jórészt az ő utódaiknak tevékenységét fogta össze az új kerámiagyár, melynek alapítói talán meglepő módon nem pénzemberek, hanem a város értelmiségének tagjai, tanárok, ügyvédek, tisztviselők voltak. Igen hamar szép sikereket értek el: a zempléni, bodrogközi falvak vásárlói mellett rövidesen lipcsei, hamburgi, londoni vevők is tiszteletüket tették. Mindennapi használati tárgyakat készítettek, gyorsak voltak, igényesek, s ami már akkor is fontos szempont volt: olcsók.

De nem sokáig tartott a sikertörténet. Jött a világgazdasági válság, s az emberek nemhogy kancsót vagy virágvázát, de lábost, káposztásfazekat se vettek, mert nem volt mit bennük főzni. Fel is számolták egykettőre a gyárat. A háború után azonban újraszervezték, s több-kevesebb sikerrel, de mindig szerepet játszott a település életében. A privatizáció után pedig kimondottan felfelé ívelő pályára került, a kilencvenes években már kétszáznál is több embernek adott munkát, termékei pedig Magyarország mellett főleg Amerikában öregbítették a magyar kerámiaipar hírnevét.
De aztán jöttek a kínaiak!

– Mi pedig maradtunk – mondja ma már mosolyogva a Pataki Kerámia ügyvezető igazgatója, Uzelmann Annamária. – 2005 volt a mélypont. Az amerikai partnerünk Kína felé fordult, ott olcsóbban tudta beszerezni a kerámiát. Igen ám, de az amerikai ember akkor még nem volt vevő a kínai portékára, s mire a partnerünk észbe kapott, tönkrement.
Mit mondhatnánk erre? Isten nem ver bottal – de ne mondjuk, mert szomorú következményei lettek az amerikai vevő hűtlenségének: a patakiak is tönkrementek. A korábbi kétszázhúsz munkásból alig húsz maradt, s jött a felszámolás, meg ami azzal jár.

– Keserves időszak volt, ráadásul szinte csak magunkban bízhattunk – folytatja az ügyvezető. – Beszélni se jó róla, de, hál’ istennek, túl vagyunk rajta. Új termékeket, piacokat kerestünk, s ma már elmondhatjuk, hogy ha óvatosan is, de sikeres edényeinknek, festett kerámiáinknak köszönhetően fejlődünk. Új gépeket, berendezéseket tudunk venni, korszerűsítjük a kemencéinket, és persze újabbnál újabb termékeken törjük a fejünket.

Igaz, hogy Amerika elszállt, de itt van helyette Közép-Európa, ahol a sü­tőtálágazatban Patak igazi nagyhatalom. Az egyik legnagyobb nemzetközi áruházlánc annyira elégedett az itteni terrakotta tálakkal, hogy nemcsak a magyar, hanem például a lengyelországi és a szlovákiai áruházaiba is innen viszi azokat. A sütni-főzni szeretők pedig veszik, mert isteni lesz benne az étel, és könnyű tisztán tartani. Akár még géppel is – ám ez már alighanem a lustaság csúcsa. Egy-egy ilyen kézműves remeket mosogatógépbe rakni?!