Baljós csend, gyűlnek a viharfelhők - Riport Vámosszabadiról

„Bezzegtábor” ez. Anno a bősi vízi erőmű építőinek készült. Komfortosak a szobák. Kiszálltunk az erőműépítésből, ide rakétázók jöttek. Baja az épületnek nem esett, bár ráfért a csinosítás. Elmentek a katonák is, maradt egy őr. Sokak építkeztek erre, az épületet nem hordták szét. Maradt üresen, s maradt a gond, mi legyen vele. Terv született sok, de kis település ez, 1600 lakossal, kevés lehetőséggel, még kevesebb pénzzel.

A megyei újságból tudták meg, „kis kockázatú menekülttábor” nyílik itt. A hírre egy nap ezer tiltakozó aláírás született. Most úgy 11 ezer körül járnak. Sajnálják a menekülteket, de a tábort nem kérik. De lett tábor, maradt máig, sőt még tovább is… Most csönd van. Esik, üresek a sportpályák, látszólag minden kihalt.

Pedig száznál is többen vannak bent. Az autóbusznál se gyülekeznek, amely Győrbe viszi azt, aki óhajtja. Sok pénzük a menekülteknek nincs, de nézelődni, bevásárlóközpontba járni szeretnek. Vámosszabadi nekik „alvófalu”. Szórakozóhely kevés, az emberek eljárnak dolgozni. Sok izgalom nincs. Életüket mentve futottak Afganisztánból, Koszovóból, Afrikából. Itt minden új, más. Itt nyugalom van, s béke. Legalábbis bentről nézve az. „Bezzegtábor”, írtam, az épületet 70 millióból megújították. Szirénázó mentő, rendőrautó is ritkán kanyarodik erre, hogy a helyiek összenézzenek, történt bent valami.

Tudták, hogy ez lesz. Innen 200 méter a határ, de diplomáciai bonyodalom, hogy a tábort miért ide raktuk, nem várható. Tettek ők is egyet, zártat, a túloldalra, a határtól ilyes távolságra, egymás szemére semmit se vethetünk.

Béke van, írnánk, de olyan itt a csend, mint a Vezúvnál: a vulkán csak pihen, bármikor kitörhet. Itt is ez a helyzet.

– Lerombolnám, sóval beszórnám még a tábor helyét is – kezdi Boruzs István. Húsz éve jött a faluba, a békesség reményében, hogy még sötétedés után is kiengedhesse a gyerekeit játszani. – Nem vagyok idegengyűlölő, csak féltem a családomat. Két gyermek, egy 8 és egy 11 éves kislányom van. Olvastam, hogy akik ide menekülnek, tisztelet a kivételnek, a nőt, a gyermeket háziállat szintjén becsülik. Mondhatják, hogy eddig, 2013 júniusa óta, amióta az első migránsok megérkeztek, itt semmi különösebb nem történt. Ha akarom, elhiszem, de céltáblák, áldozatok lehetünk.

Próbál indulat nélkül beszélni Boruzs, de nem megy. Kis kockázatú menekülttábor? Miről beszélnek, kérdi. Aki jön, papírja sincs, senki se tudja, honnan s miért üldözik, mit tett eddig. Orvosi szűrés? Megmérik a súlyát, vérnyomását, talán a nyelvét kidugja. Ennyi. AIDS-re, hepatitisre, más nyavalyákra senki se kíváncsi. Csodálják, hogy ha valaki híreszteli, ebolás van közöttük, az emberek pánikba esnek?! Ha megírják, nem Ebola, embólia, még nagyobb a baj: már cáfolnak is, akkor ebben lehet valami. Az a baj, amióta innen egy koszovói menekült kisétált a táborból és Passauig jutott, onnan Münchenbe vitték, felrakták egy gépre, amit megpróbált eltéríteni, mindenki mindent elhisz. Békés emberek lennének ők? Béke itt akkor lesz, ha a tábor és ők már nem lesznek itt.

– István szeret sarkosan fogalmazni – teszi hozzá Hordós Tamás.

Hat éve épített itt házat és költözött be. Neki is két gyereke van. Ő sem rajong a menekülttáborért. Úgy mondja, a falu mindig megosztott volt, s ennek nem csak a falut átszelő patak az oka. Van ellentét a beköltözők és az őshonos lakosok között is. Ezt a tavalyi árvízi védekezés és a menekülttábor ügye eltörölte. Ilyen egységes még nem volt a falu. Az ár elvonult, a tábor okán félpályás útlezárást, fáklyás felvonulást szerveztek, de mind kevesebben jöttek. Akadt, aki munkát kapott a táborban; egy cég pedig, amely a táborra hivatkozva úgy döntött, nem épít itt üzemet, meggondolta magát, telket vett, száz munkahelyet hoz ide.

Fogyatkoznak a menekültek is, kiballagnak, este már nem jönnek. Három nap múlva keresni kezdik őket, két hét múlva kapnak hírt felőlük, Svédországba értek, várják a rokonokat. A menekültek maguktól elfogynak, a tábor már alig érdekli a helyieket, s szakadt a falu újra két részre. Most mi a baj? Hordós informatikus, mondatait szereti számokkal „megtámogatni”.

A tábor 216 férőhelyes, de 150-nél többen még sosem voltak. Ketten kaptak menekültstátust, a többiek – meg se várva az eljárás lezárását – leléptek, vagy kiderült, senki se üldözi őket.

– Riogatnak bennünket, emelkedik a menekültek száma: de ez nem igaz. Tizedannyi menekült érkezik, mint egy éve. Felesleges a tábor, a házaink közben elértéktelenednek, eladhatatlanok lesznek.

– Mi a megoldás?

– Az épületet másra kell használni, a polgármester is lehetne harcosabb. Egyszerre hideget, s meleget is fújni nem megy, hiába próbál jó fiú lenni. Én optimista vagyok, a belügyminiszter úr megígérte, a tábor ideiglenesen üzemel.

Réti Csaba polgármester eredendően gyüttment, talán ha 28 éve lakik a faluban. Jó volt az érkezése: hóvihar tombolt, a szél a tetőt lekapta, ő a padlásról a havat lapátolta, a szomszédok intettek, segítenek. Befogadták. Huszonhét évet dolgozott az egészségügyben, 2006 óta polgármester – illetve ez utóbbi nem pontos: megválasztották, lemondott, újraválasztották, most győzködik, induljon újra, de 66 éves múlt, úgy tervezi, leköszön. Hiányzik majd a szolgálat, mert ő ezt annak tartja, de túléli.

Voltak itt sikerek és kudarcok is. Bölcsődeépítésre 76 milliót nyertek, de meggyőzték, fenntartani nem tudják. Haragosa lett bőven. Még többen megharagudtak, hogy gyorsan lemondott a volt munkásés katonai szállóról: 71 millió + áfa áron megvehették volna, de az épület csak önkormányzati célra hasznosítható. Ötven év alatt se térült volna meg a beruházás. Hibáztam, testületi felhatalmazás nélkül írtam, kezdjen vele valamit a HM, s lett belőle menekültszálló – ismeri be. Ezt nehezen tudják neki megbocsátani. Azt meg pláne nem, amikor a jogköreit megkurtították: ha a fűnyíró elromlott, a javítása 9000 forintba került, már azért testületi ülést kellett összehívni. Lemondott. Sosem tagadta, baloldali érzelmű, amikor az időközi választáson nyert, s ezt a televízióban elmondta, azóta jót nem léphetett.

A tábornak „hála”, kaptak térfigyelő kamerát, négy rendőrt (máshol öt településre jut egy). Pech, egy tréfás fiatalember kitalálta, megvicceli a rendőröket, egy év alatt 15 helyre tört be, mire megcsípték. Idén márciusig szólt az ideiglenes menekülttábor mandátuma, akkor delegáció indult tárgyalni. Mondták nekik, a bezárásáig még kis türelmet kérünk. Nem mondták, hogy cserébe, de megújítják a főutat 110 millióból. Van még két utunk, kérhettetek volna többet is, fogadták őket a mérsékelt bírálók. A kemény mag mondott vaskosabbat is.

Ősszel önkormányzati választás, gyűjtik a muníciót. Lesz dolguk az ügyvédeknek is, mert indult per táborügyben már több (feljelentések születtek, rágalmazás, tettleges becsületsértés), s még fog is. Amúgy béke van itt, s csönd, a felhő is alig ront a helyzeten.