A rádióhallgató, amikor valamilyen műsorról szó esik, több mindenre gondolhat. Például az elhangzott szövegre, a lejátszott zenére, akár a rádió legendás, egykori stúdiójára a fővárosi Bródy Sándor utcában, vagy az otthoni, esetleg a kocsiban lévő készülékre. Egyvalamire biztosan nem, mégpedig az adóra, amelynek tán legfontosabb része az antenna. Mert antenna nélkül nincs se műsor, se szöveg, se zene… Lakihegyen áll kilencven éve egy igazi műszaki csoda.
Időutazásra invitál a Zene Háza tematikus kiállítása. Mégpedig egy formabontó jellegűre, amely az ötvenes évek végétől a rendszerváltozásig kíséri figyelemmel a popzene történetét, és október 29-ig látogatható.
A lakiteleki Népfőiskola értékfeltáró kollégiumai – amelyek az 1930-as évek falukutató mozgalmának mintájára jöttek létre – egyre több fiatalt vonzanak. Három egyetem tanárainak és hallgatóinak részvételével
a napokban zárult a Pély Kollégium, amely immár a harmincadik a sorban. A kutatás központjában a táj és az itt lakók életlehetőségei álltak.
A huszárság már régen legenda volt, amikor a negyvennyolcas szabadságharc elkezdődött – állapították meg történész beszélgetőtársaink. De hogyan is lett ennyire ismert és népszerű ez a kifejezetten magyar katonai csapatnem? A Károli Gáspár Református Egyetem huszártörténeti kutatócsoportjának munkatársai – Réfi Attila és Süli Attila – erre is választ adnak.
A tanár nénit keresi? – szólít meg a hátizsákos suhanc, látva, hogy a kapucsengőt nyomkodom. – Itt lakik, tudom, mert két éve még engem is tanított – dicsekszik amolyan grundos, Pál utcai fiús stílusban. – Engem meg kerek 60 esztendővel ezelőtt már ő tanított – vágok vissza kakaskodva, mire nagyot ámul, szeméből kiolvasható: akkor is volt iskola!
Nyolcévesen már érsek volt és jegyben járt, tizenöt évesen királlyá választották, pedig nem csörgedezett uralkodói vér az ereiben. Mégis pontosan tudta, hogyan kell uralkodni. Hunyadi Mátyás 580 éve született.
Megélte, hogy az Élet és Irodalomban elemezték, de volt már néhány gondolata érettségi tétel is. Vallja, hogy élni jobb, mint égni, ugyanakkor előfordult már,
hogy csak szívta a füstöt, a szeme meg égett, mint a propán-bután. Az sem érdekli, ha ki van rúgva, és szerinte a pofonon kívül ingyen nem adnak semmit sem.
Mi mindent csinálnak a városrendészek? Az illegális hulladék az a terület, amelynél szinte soha nem dőlhetnek hátra, valahol mindig feltűnik egy újabb szemétkupac. A térfigyelő kamerák segítségével lebuktattak már illegális árusokat, biciklitolvajokat, festékszóróval rongáló fiatalokat és körözött bűnözőket egyaránt. A közterület-felügyelő nemcsak a tilosban parkolóknak osztogat piros zacskós büntetőcédulákat, és koldulókat küld el a terekről, hanem ha kell,
tűzifát pakol a rászorulóknak, és bevásárol az időseknek.
Lekapcsolják a villanyt és teljes sötétségben zajlik az előadás. A szereplők látássérültek, a földön ülő közönséget látók alkotják. Ebben a rendhagyó színházban a megértést a hangok, az illatok, az ízek és a tapintások segítik. A budapesti Vakrepülés Színtársulatnál jártunk.
