A tállyai missziósok

Ott jó szőlőt termeszteni, ahonnan jó a kilátás, hiszen ott jók a szelek, és az ásványok is rendben vannak – magyarázza a Tállya fölött magasodó, girbegurba úton megközelíthető Görbe-dűlőn Homolya Dániel, a borszakmai körökben is otthonosan mozgó közgazdász. Tállya jó kilátásnak ígérkezett a közgazdaságtudományi egyetemen tanuló három fiatalembernek, akik nem csupán jó szőlőt igyekeznek itt termelni, de kulturális misszióval is próbálnak életet lehelni a világ eme borcsücskének elfeledett hagyományaiba.

LakóhelyemCsontos Tibor2023. 03. 31. péntek2023. 03. 31.
A tállyai missziósok

Tállya, a mintegy 1600 lelket számláló és a szerencsi járásban található település nem akármilyen hely. Itt van Európa mértani közepe, melyre szoboremlékmű is figyelmeztet a településen, de itt dobog Tokaj-Hegyalja szíve is. A XVIII. század végén Zemplén vármegye legnépesebb települése volt, itt rendezték be a Rákóczi család főhadiszállását, itt keresztelték meg Kossuth Lajost, itt komponálta verbunkjait a híres hegedűművész, Lavotta János, s az itteni nedűről jegyezte meg 1562-ben IV. Pius pápa, hogy „Őszentségének ilyen (tállyai) bor dukál!”. A nagy múltú tállyai dűlőkön termett szőlőből mindig is egyedülálló borokat lehetett készíteni, a borvidék legjobb borainak felsorolása is a páratlan adottságú Tállyával kezdődik, és Máddal, Tarcallal, Tolcsvával folytatódik.

Ez a történelmi múlt határozza meg a borvidék karakterét, ebbe a történelmi és borkulturális környezetbe csöppent az egykori Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Széchenyi Szakkollégiumának három hallgatója, a közös gondolkodással, érdeklődési körrel és tokaj-hegyaljai származással megáldott Homolya Dániel, Sóstói András és Szerencsi Péter. Öt évvel ezelőtt Tállyába beleszerelmesedve úgy döntöttek, hogy megfelelnek ama helyi hagyománynak, miszerint az számít tokaj-hegyaljainak, akinek szőlője van a borvidéken.

Homolya Dániel és két barátja kreatív szándékkal mentek a borvidékre. Fotó: Kállai Márton

Dűlőmitológia

– Érdekes múltja, szép régi emlékei és nagy potenciálja miatt néztük ki Tállyát, és fontosnak tartottuk megismerni és főleg megismertetni e borvidék kultúráját, históriáját, hiszen fontos a bor, de az is, hogy milyen kul­túr­környezetben zajlik a szőlőtelepítés, a borkészítés – idézi a kezdeteket saját cégük, a T3 Borászati Kft. tállyai birtokközpontjában Homolya Dániel. A korábban szikvízüzemnek helyet adó épület udvarán most régi tölgyfa hordók, felújítás alatt lévő szőlőprések sorakoznak.

Az iroda falán az Alkonyi László borszakíró, borszakértő által készített térképrekonstrukció, amely a XVIII. század polihisztorának, Bél Mátyásnak az 1730-ban megjelent Dűlőklasszifikációja, a világ első ilyen jellegű művének alapján született. Ebből és a dűlőmitológiából is kiderül, hogy a legrégibb tokaj-hegyaljai dűlőnevek 800 évesek.

– Az üzleti vállalkozás és kulturális küldetést ötvöző ötletünk úgy született, hogy András bort hozott a görögországi Athoszról, az ortodox közösség Szent Hegyéről. Több más egyházi bort is begyűjtöttünk, például a pannonhalmi, a somlói, a tihanyi apátsági pincéből, ezeket együtt kóstoltuk meg, s a feleségem olyan ételeket készített, amelyek illettek hozzájuk. Egyre több ilyen borkóstolót tartottunk a barátokkal, bortanfolyamokon vettünk részt, megismertük a borkóstolás mikéntjét, a hazai borvidékeket. Miután András elvégezte a budafoki Soós István Borászati Technikum és Szakképző Iskolát is, kitaláltuk, hogy a Tállya és Mád közötti Középhegyen megveszünk egy szőlővel korábban beültetett területet, amelyet felújítottunk, sőt a tokaji Kopasz-hegy ama részén is vásároltunk szőlőt, amely már Mátyás király idejében is királyi dűlőnek számított, végül megérkeztünk a tállyai Görbe-dűlőbe, hogy tállyai birtokosok legyünk. Tállya iránti lelkesedésemet édesapám is motiválta, aki Szerencsen üzleti ügyekben járva szinte mindig begurult kis jó borért a településre. Már fentről tekint ránk, de bizonyosan örül mindannak, amit eddig elértünk.

A környék régmúltját bemutató kiadványokat adnak ki. Fotó: Kállai Márton

Impozáns örökség

Mindhárman Budapesthez kötődnek, nemzetközi cégnél, bankban, médiavállalatnál dolgoznak, a közös hobbi munkamegosztása a részben már tállyai lakos Sóstói Andrásra a borkészítést, a borászat ügyvezetését, Szerencsi Péterre a szőlészetet, a vállalkozásfejlesztéssel, kockázatelemzéssel foglalkozó Homolya Dá­­nielre a kommunikációt, az értékesítést bízta. Utóbbi szempontjából előny a fővárosi jelenlét, hiszen ott van a legtöbb borüzlet, a legtöbb boros rendezvény, sőt időnként alkalmat ad a bemutatkozásukra két tállyai borász vállalkozó budapesti étterme is.

Jórészt a fővárosból ingázva intézik a 2002-ben a világörökség részévé lett Tokaj-Hegyalján elindított missziójuk és persze a birtokközpont ügyeit, a csaknem másfél hektáros szőlőterületük művelését. Mindemellett a kultúrához kapcsolódó programokat kínálnak, szándékaik szerint őrzik a tájék impozáns örökségét, megmentenek tárgyi és szellemi értékeket. Errefelé úgy tartják, hogy a tokaj-hegyaljai emberek lehetőségei korlátlanok, csak élni kell velük. A 3 barát, 3 karakter, 1 közös projekt szlogent képviselő „téhármasok” élnek is velük, s túl azon, hogy messzire viszik Tállya hírnevét. A múltápolás szép lenyomataképpen először megjelentették a Tállya régi képeslapokon című kiadványt, melyben a hajdani mezővárosról az 1899–1930 között készült és a Hauser testvérek gyűjteményéből származó legszebb képeslapok kínálnak különleges időutazást, majd a szomszédvár Abaújszántót hasonlóan bemutató füzet következett. Utóbbi anyagából állandó kiállítást is tető alá hoztak a községben, mi több, e képeslapokból a nagyvárosokat érintő, borkóstolóval egybekötött vándorkiállítást is terveznek.

Egy kicsit mintha az idő is megállt volna...Fotó: Kállai Márton

Az általuk alapított alapítvánnyal összefogva szakmai előadásokat szerveztek növényvédelemről, a drónok használatáról a szőlészetben. Ott vannak rendezvényeken, a Tali Tállya elnevezésű kulturális és gasztroprogramon, vagy éppen a Tállyai Libadalom-Hungarikumok bormustráján. A Tokaj-Hegyaljáról szóló szociográfiák, tanulmányok, könyvek szinte mindegyikében szerepel, hogy errefelé olyanokra van szükség, akik kreativitásukat, energiájukat, szabadidejüket áldozzák a világ e legjobb adottságú borvidékére. A „Tokaj Drei” „téhármasok” ilyenek. Szívügyük a régió, ott teljesítik küldetésüket, ahonnan származnak, ezzel is visszaadva valamit a közösségnek.

Ki is a „gyüttment”?

– Egy tavalyi tállyai rendezvénykor a bemutatkozáskor megjegyeztem, hogy én kérem, „gyüttment” vagyok – meséli Homolya Dániel. – A rendezvényen részt vevő tállyai alpolgármester, Sallai Anett azonban azt mondta, ne aggódjak, nem is így tekintenek rám, hiszen úgy gondolják, hogy aki tesz ezért a településért, az nem „gyüttment”. Ezek szerint látják, hogy valóban teszünk a településért. Az önkormányzati rendezvényeken is számítanak ránk, tehetségünkhöz mérten igyekszünk is segíteni. Nyitott szívvel jöttünk ide, és szeretnénk mindent megvalósítani, amit elterveztünk. Több borászattal összefogva igyekszünk hozzájárulni egy közösség fejlesztéséhez, e projektünk neve Tállyától Szán­tóig XY, amely egyszerre utal a résztvevő borászok nemzedékére és arra, hogy szeretnénk megcélozni az X és az Y generáció fogyasztóit.

Keresztény körökben hallottam a mondást, hogy egyedül csak morzsák vagyunk, és csak együtt lehetünk cipó. Miként hármunk kapcsolatában is benne van az egymás iránti tisztelet, a másikra való odafigyelés, így csiszolódik a barátságunk is, ami elengedhetetlen a közös munkában. Hiába én adom oda a sommelier-nek a borunkat, hogy kóstolja meg, ebben a mozdulatban mindannyiunk munkája benne van. A civil szakmai hozzáértésünk és e borvidékben való hitünk, az iránta való lelkesedésünk az extra, ami szerintünk hosszú távon is sikeressé és fenntarthatóvá teszi a vállalkozásunkat és a kulturális küldetésünket. Közgazdászok vagyunk, tesszük a dolgunkat, ez számunkra egy szerelemprojekt, melyen belül a borhoz fűződő kultúra is a missziónk.

A Kerekdomb Fesztiválon például összeültettük a különböző felekezetek lelkészeit és a hitüket fontosnak tartó borászokat, ami azért is fontos, mert Tállyán mindegyik felekezetnek volt temploma, ha szőlőterülete nem is. Érdekes, hogy például a mádi református egyházközségnek van saját szőlője.

Pincéjükben magas minőségben a Hegyalja leve. Fotó: Kállai Márton

Valaki megszámolta: a Biblia 521-szer említi a bort, Tállyán csak naponta jóval többször hozzák szóba, hiszen az itteniek bármiről is kezdenek el beszélni, a hegy, pontosabban a dűlők levénél lyukadnak ki. Errefelé a minőség nyelvén beszélnek. Nemhiába jegyezte meg a tájék egyik legnevesebb borásza, a világszerte elismert Szepsy István, hogy Tokaj-Hegyalján egyéni recept kell, itt nem lehet beállni a sorba. Ez a borvidék megköveteli a minőséget, és szinte már szállóige, hogy nagyon sok tokaj-hegyaljai borász minden reggel az­zal ébred fel, hogy neki a világ legjobb borát kell elkészítenie. Jelezve, hogy ez valóban különleges borvidék, ahol a borászat abból a szempontból is speciális terület, hogy bár a borászok egymás versenytársai, mégis nyitott közösséget alkotnak.

Nem véletlenül hívta meg Homolya Dánielt a Tokaj-Hegyalja Egyetem, hogy tanítson, majd kérték fel arra, hogy vezesse a Gazdaság- és Vállalkozásfejlesztési Tanszéket, az egyetem és így közvetve a borvidék stratégiájával kapcsolatos véleményére is számítva. A magyar borvidékek eme ékszeréről ugyanis már kész elképzelése van a Zemplén iránt elkötelezett közgazdásznak.

– Mi is arra szövetkeztünk, hogy legalább egyszer mindenki, aki Magyarországon él, ellátogasson a tokaj-hegyaljai borvidékre, hiszen közelebb van, mint gondolnánk. Ha az ember a hétvégén Budapesten beül az autóba, nem biztos, hogy hamarabb ér Badacsonyba, mint ide. Ez a vidék emberek, dűlők, ásványi anyagokban gazdag vulkanikus talaj, szőlőt érlelő mikroklíma, zempléni tölgyből készült hordó, utánozhatatlan aroma, jó pince és nemes pincepenész különleges találkozásának helyszíne, egyfajta különleges szimfónia. És ahonnan jó a kilátás, ott nem csak szőlőt termeszteni jó…

Valaki megszámolta: a Biblia 521-szer említi a bort. Fotó: Kállai Márton

A Gondviselés ajándéka „Ha tokaji bort kóstolgat az ember, olyan érzése van, mintha az Istennel beszélgetne” – mondta Jacques Puisais, a Nemzetközi Borakadémia tiszteletbeli elnöke. Nem új keletű az elismerő nyilatkozat, hiszen Anatole France már megírta: „Felhajtottam egy pohárral írás közben, és egyszerre az édes nyugalom tündére kezdett velem játszadozni. Mily boldog lehet ez a vidék, ahol ily mézédes források törnek fel a porhanyós anyaföldből! Milyen jókedvű, kiegyensúlyozott, egészséges nép lakhatik a magyar Tokajon! Milyen derűs harmónia lakozhatik ott! Milyen for­ró szerelem, mennyi kultúra, hűség, barátság, értelem! Ülnek az aranyfolyó partján, és kedvükre meríthetnek belőle. Ilyennek képzelem a gö­rög istenek tanyáját az Olümposzon.” Voltaire szerint: „Ha tokajit iszunk, éreznünk kell, hogy van Gondviselés felettünk, mert annyi gyönyört, mint ez a bor, csak egy végtelen jóságos Isten nyújthat.” A Petőfi-emlékév keretében, hiszen a költő születésének 200. évét írjuk, a költő sorait idézném: „E hegyeken laknak az öröm istenei, innen küldik szét a világba apostolaikat, a palackokba zárt aranyszínű lángokat, hogy prédikálják a népeknek, miszerint e föld nem a siralom völgye…” Magyarországot döntően a földjét óvó karként körülölelő Kárpátok ruházta fel azokkal a természeti adottságokkal, amelyek kiváló feltételeket kínálnak a szőlőtermesztéshez. A kőzetlemezek mozgásának eredményeként felgyűrődött Kárpátok belső peremvidékén, ott, ahol az egyik lemez a másik alá bukik, vulkáni övezet jött létre, amelynek egyik magyarországi tagja a Zempléni-hegység. A kedvező klimatikus adottságú hegylábakon szinte mindenütt borvidékek virágoztak fel az évszázadok alatt. Tokaj-Hegyalja egyedülálló klíma- és vulkáni talajadottságain alakult ki a világ talán leghíresebb speciális bora, a tokaji aszú. Íze, zamata, aromája sehol máshol nem állítható elő. A tokaji bor ismertsége és népszerűsége már a XII. században is rendkívüli volt. XIV. Lajos (a Napkirály), Cromwell, Nagy Péter cár és Katalin cárnő is a tokaji borok szerelmesének vallotta magát. A török háborúk idején lassan Tokaj vált a Kárpát-medence borászati nagyhatalmává. A nemes penész, a botrytis felfedezését és a tokaji aszú megszületését a krónikák az 1632-es évre teszik. A törökök meg-megújuló betörései miatt Sepsy-Laczkó Máté erdőbényei-sárospataki református prédikátor, aki a Rákóczi-uradalom szőlőművelését irányította, a szüretet novemberig halogatta. A szőlők emiatt megtöppedtek, megédesedtek, s már csak az összeaszalódott fürtöket szedhették kosárba. Kölcsey Ferenc a Himnuszban a gondviselés becses ajándékának nevezi a töppedt aszúszemekről csepegő mézédes nektárt, amelyből a világon egyedülálló ritkaság, a tokaji esszencia készül. Mikszáth Kálmán a Különös házasság című regényében írja le, hogy amikor a Benczúr-ezred a Hegyalján át Kassa felé vonult, gróf Larich generális, megpillantva a pompás tokaji szőlőhegyeket, tisztelgést vezényelt. A tokaji aszúbor kiváló élettani hatása évszázadok óta ismert, a gyógyszerkönyvek Vinum tokaiense passumként jegyezték Európában. Fogyasztották hideglelés és légcsőhurut, vérszegénység és étvágytalanság ellen. A XX. századi tudomány hitelesítette a tokaji bor gyógyerejét. Tizennégyféle olyan ásványi anyagot találtak benne, amely az emberi szervezetre jótékony és serkentő hatású. Varga Attila

 

Ezek is érdekelhetnek