Amikor kirabolták a Szépművészetit...

Sötét termek, emelt hangerő, hideg kóla a pohártartóban, popcornoszacskó zörgése – hetek óta nélkülözni kellett a mozik eme jellegzetes (most ne minősítsük!) hangulatát. Lapzártánk idején még országszerte zárva tartanak a filmszínházak (kivéve néhány kert- és autósmozit), de már nagy erőkkel készülődnek a nyitásra. Többségük a június 26-ával kezdődő hétvégére időzíti a nézők fogadását.

LakóhelyemSzijjártó Gabriella2020. 06. 26. péntek2020. 06. 26.
Amikor kirabolták a Szépművészetit...

Így tesznek a fővárosi művészmozik is, a Művész, a Toldi, a Puskin, a Kino, a Corvin, a Tabán, ugyanakkor a tervek szerint a jövőben is megmarad (bár kisebb fokozatra kapcsolva) az április 21-től működő, Budapesti Távmozi nevű online kezdeményezés. A programnak köszönhetően, ha van internetkapcsolatunk, a film.artmozi.hu oldalon nézhetünk filmeket, sőt az elmúlt hetekben premiert és fesztivált egyaránt lebonyolítottak így.

Szombaton este héttől 990 forintért házhoz jött egy olasz dokumentumfilm, A Budapest-művelet (Operazione Budapest) a „nagy képrablásról”. Történt, hogy 1983. november 5-én kirabolták a Szépművészeti Múzeumot; hét nagyon értékes festményt lovasítottak meg, többek között Raffaello Esterházy Madonnájának is lába kelt.

A bűntényt magyarok közreműködésével egy ötfős olasz banda hajtotta végre, komoly fejtörést okozva a magyar hatóságoknak, mivel ilyen értékű műkincseket – pláne múzeumból – akkoriban nemigen lopkodtak Magyarországon: a képeket anno 35 millió dollárra becsülték, míg a megrendelő 2 milliót ígért érte...

A megkerült festmények. Jobbra dr. Garas Klára, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója. Fotó: Fortepan, Szabó Ferencné

Nemzetközi nyomozói együttműködéssel a festmények nem sokkal később elő-, majd hazakerültek, a tolvajokat lekapcsolták. „Az egész mindössze 78 napig tartott, de tíz évnek tűnt” – hangzik el a filmben egy magyar múzeumi szakember szájából. Az olasz elkövetőket nem adták ki Magyarországnak, az esetet rekordgyorsasággal lezárták.

A sztoriban a nápolyi maffiától a román titkosszolgálatig sok résztvevőnek jutott szerep. Érdekes adalék, hogy miután a képek előkerültek, 1984 áprilisában, 1945 után először Budapestre érkezett az olasz miniszterelnök, Bettino Craxi.

Elgondolkodtató az is, vajon miért került olasz halállistára négy magyar nyomozó, akik egy éven keresztül személyi védelem alatt álltak?! A rendező Gilberto Martinelli az egykori rendőrnyomozók, a ma már idős olasz tolvajok megszólaltatásával azt sejteti, hogy több mint harminc év elteltével az ügynek bizonyos részletei még mindig nincsenek feltárva, illetve léteznek szándékosan elhallgatott elemei. A válaszokat valószínűleg sírba viszik az érintettek.

A betörés többek között azért is okozott idehaza mély megdöbbenést, mert a Kádár-rendszer által sugallt kiemelkedő közbiztonsági helyzettel szemben egészen mást mutatott.

A dokumentumfilm érdekessége, hogy olaszok készítették a XX. század legnagyobb magyarországi műkincsrablásáról.

Maga az olasz bandavezér, Ivani Scianti is vigyorogva jegyezte meg: „A magyarok támadhatatlannak hitték magukat, mi viszont megtámadtuk őket, és el is találtuk.” Ebben az ügyben látványosan összegződött a szocialista korszak valamennyi visszássága, szemben a hivatalos jelentések dicshimnuszaival.

Miközben a nyomozóhatóság a képeket kereste, a magyarok a Markos–Nádas duó múzeumőr Laci bácsiján nevettek, mert a jelenetből, akarva-akaratlanul, az emberek többsége a rendszer kritikáját hallotta ki. Az olasz elkövetők pedig nem gondolták, hogy Totya-féle nagy balhét csináltak: „Ez csak lopás, számunkra csak egy lopás volt.”

Ezek is érdekelhetnek