Angyalbakancs nyalattal

BORÜNNEPHEZ VITÁN FELÜL Hamvas Béla-mottó dukál. Gulyásfesztiválon Petőfitől illik idézni, merthogy a költő akár reggelire is gulyást kanalazott. Ízes magyar ételhez ízes elnevezés járja, legalábbis Jókai Mór szerint. Híres eleink is ettek-ittak, méghozzá jóízűen, igazi ínyenc módjára ízlelgettek. Íme, egy kis kóstoló a kedvenceinkből!

Lakóhelyem(szg)2018. 09. 10. hétfő2018. 09. 10.
Angyalbakancs nyalattal

Romantikus mesélőnk, Jókai Mór szerette a hazai ízeket, de a francia különlegességeket sem vetette meg. Jókai Jolán (az író testvérének lánya) szerint „Móricz bátya kisevő volt, de nagyon szerette a csibének a zúzáját meg a combját, libának a mellét hidegen. Tavasszal a tárkonyos bárányt. Minden hüvelyes veteményt nagyra becsült. A lencsét például disznó fülével és sonkával ette”. Jókai felesége, Laborfalvi Róza színésznő sokat időzött a tűzhely mellett, ügyesen sürgött-forgott körülötte. Aszalt szilvás orjalevese (csontleves karajcsontból) és sertésbordája nagy népszerűségnek örvendett a vendégek körében. A lakomák végén igazi csemegének számított a Jókai-háznál a jégbe hűtött dinnye rummal és tejszínhabbal.

Figyelmet érdemelnek a Jókai által emlegetett ételek költői elnevezései. Például több forrásból is tudjuk, hogy kedvelte a paprikás halászoslevest – a világért sem írt vagy mondott volna halászlét, annak hangzata félreérthető, vallotta. Sokszor megírt kedvence a malacköröm babbal főzve. Kapott is ez az étel Jókaitól meseszép elnevezést: görög olvasó angyalbakanccsal. A szaftos pörkölt mellé, körítésnek kínált darás kockatésztát így emlegette: tűzkő homokkal.

Jókainak szinte nincs olyan műve, amelyikben régi kávézásokra, teadélutánokra, farsangi vendégeskedésekre és más érdekességekre ne bukkanna az olvasó. Családtagjai megörökítették tavaszi ételkülönlegességét, a komáromi kőttest. Ez kicsíráztatott búzából készült, melyet mozsárban törtek össze; levét kicsavarták és megszűrték, majd liszttel összekavarták és megsütötték. „Az olyan édes, mintha méz lenne” – írta róla Jolán.

Őszi szüretelések idején készített, sajátos ízű, illatú csemegéje a következő: a bodros kék káposzta édesanyjától ellesett fortélyok szerint füstölt disznóorjával, mézzel, mazsolával és sült gesztenyével adta meg azt az ízharmóniát, ami baráti társaságban is szívesen fölemlegetett. Télen nem vetette meg a hízott libát sárga kásával. Egész évben szívesen evett a gombák minden fajtájából: a tinoru tojással, a kucsmagomba hússal töltve, korallgomba tejfölben dinsztelve tarolt nála igazán.

FOTÓ: FORTEPAN/JANKOVSZKY GYÖRGY, AFP/LEEMAGE

Ezek is érdekelhetnek