Hegy(i)menet – Burgundi marha

Géza nézte, ahogy a kert végében elfolyó úton hangtalanul suhannak a dodzsemek. Csupa villanyautó.

LakóhelyemHegyi Zoltán2021. 08. 04. szerda2021. 08. 04.
Hegy(i)menet – Burgundi marha

Aztán a hangyákat nézte, ahogy masíroznak a pad fölé hajló diófa ágain. Idén rengeteg a hangya, gondolta még fáradt ízületeinek nyomkodása közben. Nem csak nyomkodott, de még dörzsölgetett is egy kicsit. Alkonyodott. Immár jól érzékelhetően korábban, mint egy hónappal ezelőtt. Lassan csillagfényes este kerekedik, benne Gézával, aki elmélázott kissé a villanyautókon, a hangyákon, az ízületein és a csillagokon.

Minden elmúlik – kunkorodott fel benne a gondolat –, és ebben az a legszomorúbb, hogy én magam is. Egyszer csak úgy elmúlok, és kész, passz, mintha itt sem lettem volna. És még a csillagok is, azok is elmúlnak, csak valamivel lassabban. Géza mostanában egyre egyszerűbb dolgokon gondolkodott, nem bonyolította túl annyira a benne dúló világot, mint régebben. Gondolhatnánk, hogy némi szomorúság is felbukkant, esetleg verhetett éket Géza gondolatai közé, és talán nem is járnánk messze a valóságtól meg az igazságtól.

Egyre többet tépelődött azon is, hogy mi minden maradt ki eddig az életéből. Egyelőre vagy végképp. Esetleg örökre, de hát, ugye, semmi nem tart örökké, elmúlik mintegy, amint azt tudjuk. És ekkor, miközben Géza éppen tudta mindezt (néha elfelejti, és olyankor vidámabb, mint máskor), felbukkant dr. Tigris.

Na, mi van, Gézuka – kérdezte, miközben lehuppant, vagy inkább lenyekkent a padra –, váltogatjuk megfelé a világot és benne magunkat? Hát azt éppen nem mondanám, válaszolta Géza, mert szokott háttal kezdeni.

Viszont éppen azon teprengek erősen (így mondta, hogy teprengek, ahogy a Mezőségben szokás, nem pediglen töprengek), hogy mit csináljak. Úgy általában, és a ki tudja, meddig zajló jövőmben. Került belém némi bánat, na.

Te, figyelj, Géza – vette át dr. Tigris a kezdeményezést –, nem kéne elhúznunk innen egy időre? Egy kis levegőváltozás, mi? Szerzünk egy Food Truckot, tudod, egy olyan teherautót, amilyennel a Séf című filmben közlekedtek, és megyünk. Bárhová. Mondjuk leginkább délre. Ha megtetszik egy hely, bekéredzkedünk egy út menti kertbe, és toljuk a kaját. Te is szakács (is) vagy, nem csak buszvezető, és én is.

Ez meg honnan jutott eszedbe – kérdezte Géza –, mert nekem is szokott. Régi álom. Most találkoztam a Frankie-vel, itt a falu szélén – mondta dr. Tigris. – Vettek egy átalakított öreg Mercit, nyolc henger, megy, mint a tank, van benne minden a hűtőtől a sütőig. A Frankie éppen burgundi marhát főzött krumplival.

Jó lenne – mondta Géza, és sóhajtott egy nagyot.