Így ünnepelt Magyarország – anno...

A millennium idején – éppen 125 esztendeje – eleink hatalmas nekibuzdulással Budapesten egy világváros körvonalait rajzolták fel. Intézményeket emeltek, s az ünnepségek, melyekre lázas izgalommal készültek, egész évben kitartottak.

LakóhelyemPalágyi Edit2021. 08. 26. csütörtök2021. 08. 26.

Fotó: Picasa

Így ünnepelt Magyarország – anno... Fotó: Picasa

A magyar millennium megünneplésének egyik fő attrakciója az Ezredéves Országos Kiállítás volt 1896-ban. Május elején nyílt és októberig tartott nyitva a budapesti Városligetben, ahol ekkor emelték a Vajdahunyad várát is, hogy bemutassák hazánk építészettörténetét. A korabeli sajtó így áradozott a kiállításról: „Ha mindezeket látjuk és áttanulmányozzuk, csak akkor csodálkozhatunk igazán ama szinte páratlan haladáson, amit ragyogó főváro­sunk felmutatni bír.”

A vidékiek tömegével sereglettek Budapestre, hogy lássák a 240 pavilont. Az országos kiállításon a vidéki élet bemutatását is a középpontba helyezték a szervezők. A Városligetben felépített Néprajzi Faluban a népi építészet és tárgyi kultúra mellett egy-egy magyar, illetve nemzetiségi népcsoport hagyományait, szokásait is elővezették. Különféle viseletekbe öltöztetett bábuk tették mindezt életszerűvé – tudjuk meg Dóka Krisztina etnográfus kutatásaiból.

Mindezt persze idealizált formában tették, hiszen azt a jelenetet mutatták be, mikor a csinos menyecske kacérkodik az urával vagy bort tölt a vendégeknek, s nem azt, amikor a tarlón verejtékezik. Habsburg József főherceget például különösen érdekelte a cigány néprajz, így a putri és a vándorlók sátra sem hiányzott az életképek közül.

Ferenc József küldöttséggel távozik a littkei pezsgőgyár pavilonjából. Fotó: Fortepan, Budapest Főváros Levéltára (Klösz György fényképei)

Hogy fokozzák a hatást, tenyészállat-bemutatókat is tartottak a pesti látványfaluban. Eleven szereplőket is invitáltak a rendezők, így például a beöltözött túrkevei számadó gulyás ízes beszédét igen nagy élvezettel hallgatták a látogatók.

A nemzeti önérzet ébresztését szolgálta, hogy a vármegyékből viseletbe öltözött parasztok csoportjai érkeztek a Városligetbe.

A szászok, a szerbek és a matyók például a lakodalmi szokásaikból adtak ízelítőt, az alkalomhoz illő dáridóval. Mezőkövesdről különvonattal hozták a násznépet, és a matyók zeneszóval vonultak végig az Andrássy úton. Palócföldről és Gömörből dalárda jött.

Az etnográfus szerint ekkortól számítható, hogy a paraszti tánchagyomány darabjait közönség előtt, a színpadon is ropják, s ezzel az ismeretterjesztést is szolgálják.

A kiegyezés utáni ország egységét volt hivatott megmutatni, hogy 32 darabból álló képeslapsorozatot jelentettek meg a millen­niumra, s ezen Budapest látképe mellett az ország több táját megörökítették, ahogyan a magyar történelem fontos jeleneteit is. A honfoglalás évfordulója bőségesen adott témát a korabeli sajtónak. Erre az időszakra a parlamenti ellenfelek is treuga Dei-t, „isteni fegyvernyugvást” fogadtak.

Egykor kolbászgyár is működött a Városligetben, sört kínáltak a finom falatok mellé...Fotó: Fortepan, Budapest Főváros Levéltára (Klösz György fényképei)

Júniusban a Szent Korona díszmenete jelentett nagy eseményt, ezen a vármegyék küldöttei is részt vettek. Nyár végére sem lankadt a lelkesedés. „Az ezredéves országos ünnepélyeket a zoborhegyi emlék leleplezése után a kassai dóm felszentelése követi, majd a Vaskapu megnyitása.

Szent István napjára

„A főváros megint azt a rendkívüli nyüzsgő életet és tarka sokaságot mutatja, mint a júniusi nagy ünnepélyeken. A Szent-István-nap országos ünnepének vonzóereje az ezredév folytonos ünnepélyei közt sem csökkent, s az ország minden részéből már az aug. 15-16-iki kettős ünnep óta özönlöttek a látogatók. A kiállítás területe most reggeltől késő estig a legélénkebb képet nyújtotta” – tudósított a Vasárnapi Újság 1896. augusztus 23-i száma. A lap szerint Budapesten országos tűzoltókongresszust és dalárünnepet is tartottak – utóbbi a lelkes kórusok tömegmozgalma volt: az országos daláregyesületet társaival Erkel Ferenc alapította 1867-ben. A millenniumi kiállítás I. főkapuja az Andrássy út végénél. Fotó: Fortepan, Budapest Főváros Levéltára (Klösz György fényképei) Szent István ünnepét a kortársak szerint sosem látott fény övezte 1896-ban. A főváros templomaiból körmenetek vonultak föl Buda várába, mely szorongásig megtelt az „ájtatoskodók” csapataival. Az első király Szent Jobbját átvitték a Mátyás-templomba, ahol Vaszary Kolos bíbornok-prímás tartotta az egyházi szertartást.

Ez­alatt is a gyűlések és kongresszusok napjait éljük. Az augusztus közepén megindult tömeges látogatások folyton tartanak. A vidékről egymást érik a látogató rajok. A kiállításon meglátszik, hogy a nyaralók és fürdőzők is visszatértek már, ezúttal korábban, mint máskor, mert a kellemetlen idő elől menekültek” – írta a Vasárnapi Újság 1896 augusztusában.

A millenniumi kiállítást májustól augusztus végéig csaknem kétmilliónyian tekintették meg, összesen pedig ötmilliónál is többen. Ekkora tömeggel nehezen bírt el a főváros, azért is volt szükség újfajta közlekedési módra. Két évig rohammunka folyt, de 1896 tavaszára elkészült a londoni után Európa második földalatti vasútja.

A ma is működő földalattit az uralkodó, Ferenc József is kipróbálta, azzal utazott a Városligetbe, bár vélhetően neki nem kellett megváltania a kétfilléres jegyet. Erzsébet királyné ekkor már visszavonultan élt, de ő is megérkezett a programsorozat megnyitójára, így láthatta az ünnepi díszbe öltözött fővárost.

Bukástól a zajos sikerig

A főváros arculatán nyomot hagytak a 125 éve zajló építkezések. Az Iparművészeti Mú­zeumot is ekkor emelték. „Két hónap alatt készen kell lenni a palotának, mivel a fölavatását a kormány felvette millenniumi programjába” – szögezték le 1896-ban, így ősszel kapkodva próbálták átadni a nem egészen kész múzeumot. „Mint távoli ideál, mindig egy magyar nemzeti stílus megalkotása lebegett előttem” – írta le célját a tervező, a szecesszió építésze, Lechner Ödön. A járókelők nem voltak elragadtatva a szokatlan stílustól: „a cigánykirály palotájának” csúfolták az épületet. A Vígszínház épülete. Fotó: Kállai Márton A Vígszínház (képünkön) szintén ekkor épült, mégpedig fényes palotaként, a historizmus stílusában. Igaz, a környéke akkor külvárosnak számított, mocsaras volt, s a bűnözők búvóhelyéül szolgált. Jókai Mór alkalmi darabjával nyitottak, ami a rossznyelvek szerint bukásra ítéltetett, az uralkodó is elbóbiskolt rajta. Hol volt ez a Víg későbbi sikereitől!

A millenniumi ünnepségsorozat és az azt megelőző építkezések máig ható, fényes fejezetét jelentették a magyar történelemnek, melyet aztán az első világháború és a trianoni diktátum elhomályosított.

Ezek is érdekelhetnek