Közfürdő Rozsályon

Van néhány öreg mosógép is, amit a helybéliek ingyen használhatnak. De az idegen asszonyoknak se kell mélyen a bukszába nyúlniuk, hiszen nekik is mindöszsze száz forintot kell fizetniük, hogy bekapcsolhassák a gépeket.  
Nyáron nincs is gond, hiszen a kánikulában vizes hajjal is nyugodtan szaladgálhatunk, télen viszont, mint az idei is volt, meglehetősen kockázatos. A rozsályi közfürdőt ugyanis nem úgy kell elképzelni, mint a mostan divatba jött, milliárdokért felépített kikent-kifent szabadidőközpontokat. Itt nemigen rendeznek wellnesshétvégeket, itt nem szaladgálnak csokornyakkendős pincérek pezsgőspoharakkal. Itt annak is örülni kell, hogy van meleg víz.
Örülnek is az utcában lakó romák, a nagy hidegekben azonban ők se nagyon tolonganak. Nem csoda, ugyanis nincsen fűtés. A fürdőt – ami gyakorlatilag egy nagyobb fürdőszoba és egy mosókonyha – üzemeltető helyi önkormányzat ugyan többször megpróbált már pénzt kérni, de mindig elutasították őket. Pályázzanak, mondják állandóan a pénzosztók, de négy-ötszázezer forintért hová pályázzanak? A pályázat elkészíttetése is többe kerülne, és semmi garancia arra, hogy nyernek.
Csupán néhány konvektorról lenne szó, amik másutt lehet, hogy fölöslegesek. Rozsályban örülnének nekik. Igaz, már vége a télnek, s ha minden igaz, jön a tavasz, meg a nyár, amikor fűtetlen fürdőben is kockázat nélkül lehet tisztálkodni. De a nyár után jön az ősz, s jön a tél, mikor hideg szelek nyargalásznak. Szatmárban különösen hidegek tudnak lenni. De lehet, hogy a rozsályaik hamarosan csak legyintenek majd a szélre – e sorokat olvasva talán lesz valaki, aki megsegíti őket egy-két fűtőtesttel.