Kutyaposta – Üzenet a gazdának

Két hete írtam a meghalt kedvencünk okozta fájdalomról, most egy megható búcsú következik a szeretett lénytől. Írója Emanuele Grandi, aki három labrador gazdájaként nagyszerű, érzelemdús kutyás könyvek olasz szerzője.

LakóhelyemSzücs Gábor2021. 10. 28. csütörtök2021. 10. 28.

Kép: Erdélyi kopó kutya erdő 2020.02.28 fotó: Németh András Péter, Fotó: Nemeth Andras Peter +36208281361

Kutyaposta – Üzenet a gazdának
Erdélyi kopó kutya erdő 2020.02.28 fotó: Németh András Péter
Fotó: Nemeth Andras Peter +36208281361

A következő idézet az Amarilla – Appunti di un viaggio a sei zampe, vagyis az Amarilla – Jegyzetek egy hatlábú utazásról című könyvéből való.

A kutya búcsúja

Ha attól tartasz, hogy kevés simogatást adtál, tudd, hogy egyet sem felejtettem el.

Ha úgy gondolod, hogy túl sokszor hagytál egyedül, tudd, hogy én mindig vártam rád.

Ha attól tartasz, hogy túl kevés időt szántál rám, tudd, hogy még ennek a kevésnek is élveztem minden pillanatát.

Ha azt hiszed, hogy elfelejtettem az illatodat, tudd, hogy még most is érzem a szél fuvallatában.

Ha majd újraszületnél egy következő életben, tudd, hogy én abban az életedben is a te kutyád szeretnék lenni.

Ha meg vagy győződve arról, hogy vannak hibáid, tudd, hogy számomra te voltál a tökéletesség.

Ha azt hiszed, hogy a szeretet véges, tudd, hogy szívemben a szeretet végtelen.

Ha lelkiismeret-furdalást érzel miattam, tudd, hogy egyetlen másodpercet sem változtatnék meg a veled töltött életemből.

Ha úgy gondolod, hogy már nem hallom a hangod, amikor hívsz, akkor bízd az esti szellőre, hogy hozza el nekem a szavaid.

Ha azt hiszed, elfelejthetem az arcod, tudd, hogy a tekintetedért éltem.

Ha úgy gondolod, hogy valaki mást jobban tudtam volna szeretni, mint téged, tudd, hogy jobban szerettelek, mint magamat.

Ha arra gondolsz, hogy szerettem volna egy puha kanapét, tudd, hogy veled én a köveken is elaludtam volna.

Ha úgy gondolod, hogy többet adhattál volna, mint amennyit adtál, tudd, hogy én mindig a világ legboldogabb és leggazdagabb kutyájának éreztem magam.

Ha időnként magányosnak érzed magad, tudd, hogy soha nem mozdultam el mellőled.

Ha úgy gondolod, hogy az életem túl rövid volt, tudd, hogy egy perccel sem akartam volna többet élni, ha azt nem tölthettem volna mel­letted.

Ha félsz, mert már nem vagyok a közeledben, tudd, hogy amint lehunyod a szemed, én ott vagyok melletted.

Ha arról álmodsz, hogy egyszer újra láthatsz engem, tudd, hogy ott leszek és várok rád. Ahogy mindig is tettem.

Ezek is érdekelhetnek