Őszi virágderű

Közép-Amerikában ma is gyomnövényként tenyészik a nálunk nagy becsben álló nyárutói-őszelői kerti dísz, az őszi napfényvirág (Helenium autumnale). Nemesített változatai növekedésben és virágszínben egyaránt eltérnek, ám a kúposan kiemelkedő, tömött fészekvirágzat közös jellemzőjük. Miként a sötétzöld, lándzsa alakú levelek is.

LakóhelyemValló László2017. 10. 13. péntek2017. 10. 13.
Őszi virágderű

A virágok sárga, piros, narancs- és rózsaszínben tündökölnek az őszelői kertben, amikor egyre kevesebb a nyíló virág, és a méhek, lepkék sem válogathatnak már. A virágok a 60–120 centis szár végén nyílnak, a magasabb változatok idősebb korban megdőlnek, támasztékot igényelnek. A kertben jól mutatnak önmagukban is, külön csoportba ültetve. A díszfüvek társaságában különösen kitűnnek, és mivel bokruk kissé zilált, szabálytalan formát ölt, remekül illenek a természethű kertekbe. Vágott virágnak is jók, az elérő időben virágzó fajták ültetésével virágzásuk az ősz elejéig kinyújtható.

Az őszi napfényvirág fény- és páraigényes évelő, napos fekvést és jó minőségű talajt kíván. Az aszályos időszakot nehezen viseli, a nyári nagy melegben rendszeres öntözésre szorul. Tőosztással szaporíthatjuk ősszel vagy tavasszal. Ha tavasz végén kicsit visszavágjuk, a tő gazdagabban virágzik. Elvirágzás után magot érlel, ami kedvelt madárcsemege. Tűzpiros változatát Red Army néven kínálják a kertészetek.

Ezek is érdekelhetnek