Többszörösen nevezetes nap

Egy nagyobb kéziratcsomag ré­­szeként maradt fenn a Hymnus, amelybe a költő folyamatosan másolta be verseit. Nem végleges változatok ezek, inkább tisztázatok, amelyekben néhol javítások is láthatók. A csomag valamikor az 1830-as évek végén eltűnt, és több mint száz évig a családon belül lappangott.

Kölcsey Ferenc 1838-ban bekövetkezett halála után a Magyar Tu­­dományos Akadémia tárgyalásokat kezdett a költő sógornőjével, özv. Kölcsey Ádámné Szuhány Josephine-nal a kéziratok megvásárlásáról. Kölcsey ugyanis unokaöccsére, a Parainesis Kölcsey Kálmánjára hagyta kéziratainak jelentős részét.

A kéziratcsomag végül nem lett az Akadémiáé, a család tulajdonában maradt, és különböző leszármazások, öröklődés folytán László Magdához került. Azt nem tudni, hogyan került aztán az irat László Magdától Szenes Magdához, még az sem lehetetlen, hogy a két hölgy azonos személy.

Tény azonban, hogy a kéziratcsomagot 1946 decemberében az Országos Széchényi Könyvtár Szenes Magdától megvásárolta, sőt utána még további kisebb kézirat­csomag­részeket is, amelyeket külön jelzet alatt, külön őriznek, de filológiailag pontosan rekonstruálható, hogy valaha ezek is a nagy kéziratcsomagban voltak. A kéziraton látható úgynevezett tintamarás a könyvtár res­taurátor szakemberei szerint nem Kölcsey tintája okozhatta, hanem később savas tinta ömlött a papír szélére.

Kölcsey Hymnusát Erkel Ferenc zenésítette meg 1844 tavaszán. A két dokumentum csak különleges alkalmakkor, így a magyar kultúra napján látható eredetiben a nagyközönség számára az Országos Széchényi Könyvtárban. Természetesen csak vírusmentes időkben...