Ezt írtuk anno...

1947.
Néhány napon belül bevezetik Magyarországon a légi betegszállítást. A Városok és Vármegyék Mentő Egyesülete és a MASZOVLET légiforgalmi társaság között megegyezés jött létre, amelynek értelmében a társaság egyelőre öt, később pedig húsz gépet állít a mentők szolgálatába. A kis gépek teljesen üzembiztosak, és akár szántóföldeken is le tudnak szállni. Ezentúl, ha a vidéki orvos úgy látja, hogy sürgős beavatkozás vált szükségessé, csak telefonál a központi mentőállomásra, ahonnan azonnal elindul a repülőgép a betegért. A légimentés költségét a társadalombiztosító intézetek vállalják a betegek helyett.

1957.
A Belügyminisztérium szervei a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés miatt őrizetbe vették gróf Khuen-Héderváry Károly volt földbirtokost, dr. Bornemissza Géza volt horthysta iparügyi minisztert, dr. Knob Sándort, a GYOSZ volt ügyvezető igazgatóját, Révhegyi Ferenc volt császári és királyi ezredest, és társaikat. A nyomozás megállapította, hogy a csoport tagjai rendszeresen foglalkoztak rémhírterjesztéssel, fő hírforrásuk a Szabad Európa rádió volt. Elterjesztették, hogy érvényteleníteni kell az államosításokat, és anyagilag kárpótolni a volt gyártulajdonosokat, sőt, létre akarták hozni a Katolikus Néppártot is. Azonban az alapos nyomozás leleplezte őket, s most bíróság előtt felelnek tetteikért.

1967.
Ki hallott olyat, hogy a foltos nadrág drágább, mint az új? Nem is olyan régen még százezrek öltözködtek az ócskapiacról, mivel új nem jutott nekik, most pedig az Ecserin rávarrják a foltokat az új nadrágra. Valamikor kispénzű cowboyok hordták ezt a nadrágot túl az óceánon, de mire ideért, farmernadrág lett belőle, „trapéz-gátyó”… Az ilyen nadrág árfolyama attól növekszik, ha minél zsírosabb, foltosabb. Lassan negyedszázada fáradozunk azon, hogy ne legyen foltos ruha ebben az országban, már majdnem sikerült, és akkor jön valaki a nagy ötlettel: legyen divat a folt!

1977.
A Tévétornának aztán nincs szüksége serkentőre, csináljuk magunktól is. Gyulai István, Dávid Sándor és Mahrer Emil rendezők gondoskodnak mindennapi megmozgatásunkról. A tornászok közül a legnépszerűbb a Müller Kati – Bérczy István páros, pedig a próbafelvételek idején még csak tartalékok voltak. Bár a legnézettebb műsorok egyike, néha a szerkesztők kapnak „ellenzéki” leveleket is, legutóbb például ezt: „a fene egye meg a műsorukat, ha elkezdődik, a fölöttünk lakók ugrálnak, mint a lovak”…

1987.
A Hazafias Népfront vitát rendezett az ifjúság helyzetéről. A Chinoin gyár vezérigazgatója így beszélt: „Meg kell találnunk annak a módját, hogy azt a bizonyos, sokat emlegetett stafétabotot ne erőszakosan kelljen kitépni az idősek kezéből. Ha a madarak a mi gyakorlatunkról vennének példát, akkor csupán egyéves koruk után tanítgatnák repülni fiókáikat, akik azonban akkor már nem tanulnának meg röpülni”.

1997.
Nyolc éve foglalkozunk kecsketenyésztéssel, most éppen száz állat van a portánkon. Úgy tűnik, a sajtot kizárólag a fővárosban lehet eladni. Mi még szerencsések vagyunk, mert Zebegényben élünk, ahol a sok kiránduló, turista tőlünk is vesz sajtot, de a helybeliek nagyon ritkán keresnek fel bennünket. Az, hogy a kórházak csecsemőosztályai vennék a tejet, az a mesék világába tartozik. Budapesten a kirakatban szereplő ár 40 százalékáért veszi át tőlünk a sajtot a kereskedő, akihez még nekünk kell odaszállítani a terméket. Bár tény, hogy a kecsketej, a sajt és a gidahús nagyon egészséges, de aki kecsketartásra akar berendezkedni, az jobban teszi, ha kilép a fantáziák világából, és közelít a realitásokhoz.