Ezt írtuk anno...

1947.
Az elmúlt hétvégén, közvetlenül a Margit-híd felavatása után, felháborító esemény hozta izgalomba Budapest és az ország dolgozó népét. Fasiszta merénylők pokolgépet helyeztek el a budapesti városháza folyosóján, amely ha fölrobban, sok ártatlan embernek oltotta volna ki az életét. Demokratikus rendőrségünk, élén Rajk Lászlóval, a vaskezű kommunista belügyminiszterrel, azonnal megindította a nyomozást, és nem egészen 24 órai bravúros munkával kézre kerítették a tettest. A szálak a Magyar Közösség néven ismert összeesküvők egy csoportjához vezettek; a terrorlegényeknél csőre töltött revolvert, robbanóanyagot, vegyszereket, továbbá írógépet találtak! A két fasiszta terroristát, Jaczkó Istvánt és Vizy Károlyt a statáriális bíróság halálra ítélte, az ítéletet már végre is hajtották.

1957.
„Ha én alszom, mások se nyugodjanak” – bizonyára így gondolta a ki tudja hányadik pohár után Frész Sándor, halászi tanácselnök, amikor egy szeptemberi éjszakán magához rendelte a falu éjjeli őreit, és megparancsolta, hogy verjenek fel álmukból, és nyomban kísérjenek be a tanácsházára vagy fél tucat helybéli lakost, mert meg akarja vizsgálni a személyi igazolványaikat. Az éjjeli őrök – mit tehettek mást – felsorakoztatták a „megidézetteket” a tanácsháza elé. Persze később az ügy a járási tanács elé került, ahol megrovásban részesítették Frész Sándort, mert ugyan valóban fontos az igazolványok ellenőrzése, azért arra alkalmasabb idő is van, mint a hajnali óra.

1967.
Az elnök azt csinál, amit akar, a férjemet is kirakta a szeszfőzdéből, pedig becsületesen dolgozott. Miért? Azért, mert az elnök összeveszett a lányommal. Min vesztek össze? Azon, hogy a lányom nem ment el vele Pestre szórakozni. Úgy hallom, ezért aztán a lányát is elküldte az irodából. Elküldte? Elüldözte! S mit szólt ehhez a tagság? Hallgatott. Miért? Mert azt mondta, úgyis neki lesz igaza, merthogy a falu az ő zsebében van, s azt ráz ki belőle, akit csak akar… Ez a párbeszéd Nagyrábén hangzott el, nemcsak ez a parasztasszony, hanem szinte mindenki panaszkodik az itteni Petőfi Tsz. elnökére: Gyarmati Imrére. Pedig egy elnök csak addig maradhat meg tisztségében, amíg bírja a tagság bizalmát!

1977.
A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága, Köszöntünk VIT, Köszöntünk Havanna! címmel ifjúsági vetélkedőt szervez a mai Magyarország, a nemzetközi helyzet időszerű kérdései, a nemzetközi ifjúsági és diákmozgalom, a világifjúsági találkozók története, Kuba élete, az egyetemes kultúra és sport témakörökben. A vetélkedőkben ötfős csapatok versenyeznek, a végső szakasz a televízió nyilvánossága előtt zajlik. A legjobbak társasutazáson vesznek részt, amelynek útvonala érinti a XI. VIT színhelyét, Kubát és Havannát.

1987.
Jó ideje így emlegetik már a könyvhetet: Moldova-könyvhét. Ha akad is ebben némi irigységgel vegyes túlzás, az kétségtelen: ahol Moldova György dedikál, ott végtelen sorokban állnak a vásárlók. Hogy hány éves a mester? „Az ötvenkettedikben vagyok, de folyton elfelejtem” – sokallja. Mert úgy suhant el eddigi élete, hogy szinte fel sem emelte fejét a munkából. Harminc-egynéhány kötete jelent meg, írt filmet, színdarabot, még csasztuskát is; több mint hatmillió példányban forognak közkézen munkái.

1997.
Az ötlet születésének története rövid: a megyei könyvtár igazgatója, dr. Ambrus Zoltán felkereste a város vezetőit, mi lenne, ha… És azok azt mondták: legyen! Így történt, hogy a messze földön híres csabai kolbász jegyében fesztivált hirdettek. Három napon át tartott a seregszemle, amelynek fénypontja a második napon megrendezett verseny, amelyen 56 csapat mérte össze: melyikük készíti a legfinomabb sütnivaló vékonykolbászt. (Az egyikben Orbán Viktor Fidesz-elnök is ott gyúrta a kolbászmasszát.)