Ezt írtuk anno...

1947.
Bitófára került Hekus Dönci, az utóbbi idők legelvetültebb banditája! 1947 nyarán bestiális gyilkosság történt a Párisi Áruházban: Hradicsai Erzsébet 16 éves lányt találták holtan az áruház alagsorában. A gyilkos kézrekerítésére ugyan nagy erőkkel indult meg a nyomozás, de csak a napokban találták meg: kiderült, hogy a tettes Mészáros István makói borbélysegéd az alvilág Hekus Döncije volt. Egy ellopott nagy értékű mikroszkópot akart eladni, de felismerték. Mindent bevallott, a legkülönbözőbb bűntettek elkövetésével legfeljebb a hírhedt amerikai banditával, Al Caponéval vetekedhetett. 1944-ben karszalagos nyilas csendőrségi besúgó volt, rengeteg baloldali hazafit juttatott kötélre. De sorsát ő sem kerülhette el, bitófát kapott.

1957.
A Badacsony lábánál, szerény kis tomaji otthonában él Horváth Sándor bácsi – a Nagy Forradalom katonája. Gondolatai ezekben a napokban 40 év távlatában kalandoznak, és mesél, mesél. Legcsodálatosabb emlékei a Leninnel való találkozásai. Moszkvában, a kommunista szombatokon a legfelsőbb vezetők is lapátot, csákányt fogtak, s egyszer látta Lenint, amint társaival gerendát cipelt. S hallotta Kun Bélát, aki Lenin szavaival köszöntötte a hazatérő vörös katonákat: „Kedves magyar elvtársak, jól küzdöttetek a mi forradalmunkban, amely egyben a tiétek is. Nem felejtünk el benneteket, hozzátok is elvisszük a szabadságot…”

1967.
A Népstadionban befejeződtek a Szabad Föld Kupa 1967. évi küzdelmei. Mintegy 1500 nyírádi és medgyesegyházi szurkoló kísérte el a két csapatot, hogy tanúja legyen a nagyszerű záróakkordnak, amikor eldől: melyiküké lesz a végső győzelem. A csapatok a következő összeállításban kezdték a játékot. Nyírád: Kovács, Albrecht, Tóth, Lukács, Gyimóti, Horváth, Kraxner, Nyírő, Tulok, Simon, Pálfi. Medgyesegyháza: Unyatinszki, Hürkec, Plástyik II., Valyuck, Juhász, Kovács, Pugymer, Plástyik I., Mészár, Bódi, Varga. Végeredmény: 2:1 a Nyírád kulturáltabb játékával megérdemelten nyerte a Szabad Föld Kupát.

1977.
Ahogy a középkorú pincér elém rakja az evőeszközöket, észreveszem, hogy jobb kezének négy ujjánál tetovált dátum éktelenkedik: 1967. Találgatom, mi történhetett vele pontosan 10 évvel ezelőtt, végül csak megkérdem: mit jelent az évszám? „Nagyon kellemetlen – mondja a pincér zavartan –, ez a kezem folyton a vendégek előtt van és sokan kérdik ugyanezt. Örömömben tetováltattam bele akkor, amikor végre elváltam a feleségemtől. De ez semmi, kérem. Most tessék fogódzni: hiába a figyelmeztető dátum, tavaly ugyanazt a nőt újra elvettem…”

1987.
Egy tragikus körülmények között Balatonba fulladt kisfiú miatt írtunk néhány hete segítséget kérő cikket: a család keresi Péterke elveszett fényképezőgépét, fájdalmas búcsúemlék lehet ez a szeretett gyerekről. Most levelet kaptunk a kisfiú nagyapjától, aki megköszöni segítségünket, amelynek hála, a kisfiú utolsó boldog napjairól készült fotókat őrző fényképezőgép előkerült. A masina a gyermekeket szállító autóbuszban maradt, ott találták meg pajtásai…

1997.
II. János Pál pápa az egyház boldogjai közé emelte Apor Vilmos győri püspököt, aki 1945 húsvétján az oltalma alá menekült kétszáz nő védelmében vértanúhalált szenvedett. A „szegények plébánosa”, amikor az orosz katonák el akarták hurcolni a Püspökvárban megbúvó nőket, testével próbálta megakadályozni a gaztettet, mire az orosz parancsnok három golyót eresztett belé. A vatikáni Szent Péter téren tartott avatási szentmisén – amelyen részt vett Göncz Árpád köztársasági elnök, a kormány és a pártok több tagja – a pápa magyar nyelven a következőket mondta: „Vilmos püspök hősies tanúságtétele becsületére válik a magyar nemzet nemes történelmének, a mai naptól az egész egyház csodálattal tekint fel rá.”