Fair play

Az elején még futballbíróként fütyültem rá nyugtaügyben a parlamenti képviselőkre, akik erre a mentelmi jogukra hivatkoztak. Ekkor magam is képviselővé lényegültem, s így szóltam a bíróhoz:
„Ember! Mit fütyölgetsz itt? Éppen azon vitatkozunk, hogy milyen számlát vagy nyugtát adjunk, kérjünk, követeljünk, hé! Mert azt beláthatod, hogy ukmukfukk mi se tudjuk összeszedni, nem? Ezért aztán kénytelenek vagyunk csak úgy, bemondásra elszámolni a költségeinket. Dehogyis mi tehetünk róla! Mit tudom én, hogy milyen legyen az a francos elszámolás. Hogy a fizetésünkbe kéne beépíteni egyes költségeket, a többit pedig számlával igazolni? Akkor baromi sok lenne a fizunk! Micsoda? Hogy így is ugyanannyit markolunk fel? Akkor meg minek? Fair play? Mit akarsz ezzel a fair play-jel? Hogy te is mindenért adózol, és erre bíztatsz mindenkit? Jól teszed, te marha! Hogy mi miért nem? Mert mi hozzuk a törvényeket, és punktum! Na, ezt fütyüld be!”
Ekkor ébresztett a feleségem. Megrémültem, hogy miket vagyok képes összeálmodni...