A szabadságharc eszmélyéi

Miután A szellemi turulok fölénye cím alatt Ámon Antal közzé tette néhány mondatos véleményét a Magyarságtudományi tanulmányok című kötetről, internetes levelező körökben kétszeres támadás érte személyét:
1. Kétségbe vonták tagságát az Ausztrál Vezetéstudományi Kamarában, és
2. Metz Éva levelező az előbbin kívül még azzal is támadta, hogy a „pufajkás kormány nagykövete tűntette ki 56-os tevékenységéért”, amikor 56-ban csak 11 éves volt.
Ámon Antal dokumentumokkal cáfolja az általa „galád rágalmazásoknak” tekintett támadások alaptalanságát.

Íme a betűhív válasz:

1. Ámon Antal tagsága az Ausztrál Vezetéstudományi Kamarában
Az első dokumentum:
A Királyi Melbourne-i Műszaki Főiskola (Royal Melbourne Institute of Technology) oklevele azt igazolja, hogy Ámon Antal Pál 1985-ben Poszt-graduális Diplomát szerzett Vezetéstudományból (Management). Az oklevél száma 02143 G.
A második dokumentum:
Az Ausztrál Vezetéstudományi Kamara (Australian Institute of Management) tagságot igazoló oklevele (Certificate of Membership).  Ennek dátuma 1993. március 31.  Az oklevél még arra is kifejezetten feljogosítja a nevezett Ámon Antal Pált, hogy használja a kamara és a tagsági fokozat betűjeleit: AIMM.
2. Ámon Antal ’56-os kitüntetése
A harmadik dokumentum:
Az ausztráliai Magyar Élet című hetilap 1998. április 9-i számának teljes tudósítása Melbourne-ből, az azévi, Március 15-i emlékünnepségről, amelyből az idevágó részeket idézi:
„Több szempontból is szép élményben volt részük azoknak, akik március 29-én elmentek a melbournei Regnum Otthonba. ... látványos kiállítás nyílt az 1848-49-es magyar szabadságharc 150 éves évfordulója emlékére, és ekkor vette át Ámon Antal, az SBS rádió közismert magyar programvezetője régen megszolgált hivatalos kitüntetését.”
(dr Varga György nagykövet) „kitért még arra is, hogy az emlékérmet nem csak azok kaphatják, akik az 56-os harcokban tevékenyen részt vettek, hanem azok is, akik a későbbiek folyamán tovább vitték és életben tartották a szabadságharc eszmélyéit és ezért áldozatot hoztak.
A jelenlévők hosszas tapssal üdvözölték a kitüntetettet, aki a következő szavakkal fogadta az őt ért megtiszteltetést: - Nagykövet úr, hölgyeim és uraim!  Köszönöm, hogy velem vannak ebben a pillanatban.  1956-ban mindössze 11 éves voltam, de ott nőttem fel a Józsefvárosban.  Nyitott szemmel és értelemmel láttam és átéreztem a forradalmat és hordozom magamban azóta is, mint életem legnagyobb élményét. ...
Kilenc évvel később, 1965-ben – és talán ez a tény járul hozzá ehhez a kitüntetéshez – a debreceni műszaki főiskolából engem kirúgtak egy társammal együtt.  A ’bűnünk’ az volt, hogy október 23-án este a kollégium lakószobájában a társammal 1956-ra emlékeztünk. ... eközben eldúdoltuk a Magyar Himnuszt.  Ezt valaki meghallotta, besúgtak minket, s ezért mindkettőnket kihajítottak az iskolából.”
A Metz Éva féle rágalomnak külön iróniája, hogy a Magyar Élet korabeli tudósítása, amelyből a fenti részletek származnak, a férje, Metz Sándor tollából való – írja Ámon Antal. Külön szégyenletesnek tartom, hogy az 56-osokat hazugságokkal próbálják bemocskolni akkor, amikor 1956 nem volt más, mint a hazugság elleni felkelés. Ez a Politikai Foglyok Országos Szövetségének a véleménye, ahogy azt az MTI jelentette 2003. október 22-én.