Szaporaság

A macskanépesség számbavétele nyilván kissé szaporátlan elfoglaltság, lévén a delikvenseknek csak egy része rendelkezik bejelentett lakcímmel, a többiek – nagyjából a népesség fele – a hajléktalanok (akarom mondani, a kóborlók) táborát gyarapítja.
De hát a taljánok, ha macskákról van szó, nem ismernek lehetetlent. Az Olasz Állat- és Természetvédő Szövetség (AIDAA – amolyan jó kis Verdi Jóskás név) adatai szerint Itáliában jelenleg 8 és fél millió cicus dorombol, ebből mintegy félmillió fekete színű.
Ez utóbbi adat azért fontos, mert a számuk állandóan és jelentősen változik: közülük (valószínűleg túlnyomórészt a gazdátlanok soraiból) évente mintegy negyvenezer esik áldozatul a szépen viruló és – a fekete macskákkal ellentétben – kiirthatatlan babonának.
Amely szerint, ugye, a fekete macska a boszorkányok (korszerűbben: az ördög) tettestársa a rontásban, a bajkeverésben stb.

Még szerencse, hogy a macskák szaporák. A természet rendje (a genetika) pedig intézkedik az egyensúlyról.
Így hát a fekete macskák száma Olaszországban állandónak mondható.
Brrr...