Hascsikarás, tőzsdezárás

Ennyi. És az ember azért röhög, mert úgy látszik, ezek így csinálják a pénzt, mosollyal.
Képzeljük el, mi lett volna, ha Angela Merkelnek a tanácskozás végén – már bocsánat – hascsikarása támad, s a sajtó kitűnő munkatársait félrelökve rohan a mosdó felé. Vagy, hogy Sarkozy neje megint ledér ruhában szerepelt volna valamelyik illetlen magazinban, s a francia elnök éppen üvöltözne vele, esetleg az angol miniszterelnök, Brown épp akkor tudja meg, hogy saját pártja is már meg akar szabadulni tőle, s az olasz Berlusconi is hírül veszi, hogy az AC Milan kiesett az első osztályból, ráadásul a modellből lett gyönyörű szép szociális minisztere is nemet mondott neki…
Mi lett volna akkor? Négyen négyfelé rohannak lógó orral, s a világ tőzsdéi már aznap bezárnak?
Bevallom, nem hiszek ezekben a papírosokból, hírekből és álhírekből gyarapodó pénzekben. Talán ezért sincs itt minálunk tőzsde. Mert az a szarvas, amit most mindjárt lelövök, az konkrétum, élvezeti értéke nem függ a nottinghami bíró rossz- vagy jókedvétől, legfeljebb csak annyiban, hogy ha megtudja, milyen fenséges ebédet kerítettem jószágából, hát rosszkedvű lesz… És az a délután érkező postakocsi, amit szakértően kifosztunk, az is a reáliák világának része, ebből fogunk élni a következő negyedévben.
Állítólag egyszer jön majd egy szakállas öregúr, egy bizonyos Marx nevű, aki lerántja a leplet a kapitalizmus természetrajzáról. Forgassátok figyelemmel a Tőkét…
Robin, a servúdi erdőből