A kiskutya levele

„Jázminka vagyok, egy kicsike, keverék kölyök kutyalány. Pici korom ellenére már meg kellett tapasztalnom, mennyire végtelenül gonosz tud lenni az ember. Engem, hátsó lábaimat szétfeszítve, fejjel lefelé fellógattak egy fára, huzallal átkötve bokáim, és úgy hetven százalékban összeégették a testem. Hogy miért, hogy mi bűnöm láthatták, nem tudom… De megkínoztak, testileg-lelkileg tönkretettek, még a fülem belseje is megégett. És mégis rám talált valaki, aki első pillantásra megszeretett, és megmentett. Egy szemétdombon szenvedtem már vagy két napja, de csodák csodájára még éltem. (Bár néha úgy fájt, hogy inkább itt hagytam volna mindent…)
És akkor jött egy EMBER. Egy jó, aki megállt mellettem. Nem undorodott hozzám érni. Már nem először mentett kutyaéletet, kóbor és megkínzott kutyák serege lelt nála szerető otthonra. Nem egy itt tapasztalta meg, hogy milyen lánc nélkül és boldogan élni. És én is megismertem Éva barátait, családját, életét, és társaimat: Jakabkát, Lizát, Zsuzsit, Mózest és a többieket. Éva hosszú hetek óta ápol már engem, egyre jobban vagyok; annyira gondoskodó, hogy a sebeimre való kenőcsöt megmelegíti mikróban, hogy ne bántson a hidege. Így szeret. Engem. A megkínzott, összeégetett Jázminkát a szemétdombról.
Azonban most Évát egy kedves szomszéd feljelentette a 29 kutyája tartásáért, és Évát a város 200000 forintra büntette. Ráadásul, ha nem helyezte volna el a négylábú sorstársaim nagy részét, sintértelepre vitték volna őket. Évát megbüntették, elvették tőle a kutyáit. És azzal, aki miatt én például idekerültem, azzal mi lett? Én nem tudtam védekezni, csak egy kölyökkutya vagyok, mégis ezt tette velem. Őt megbüntették? És a többit? Akik bántanak minket, pedig mindenre képesek vagyunk egy kis szeretetért cserébe…
Őket nem büntették meg, főleg nem vették el tőlük a családjukat.
A kutyusok Évánál rendben vannak, nem zavartak senkit igazából, csak a rosszindulat nyerte el jutalmát, nem a jó. Hát hol van itt igazság? A jót megbüntetik, a rosszra mindent ráhagynak? Az én gazdám sokat sír, a maradék kutyusai vigasztalják, és most már én is. De ez az iszonyú és méltatlan büntetés megnehezítette az életünket. Ha tudsz, kérlek, segíts most azon, aki segített rajtunk. Köszönöm!
Jázminka, Debrecen.”
A kivételes igazságtalanság kivételes segítséget kíván. A Kutyapostás ritkán tesz ilyet, de most, íme Svecz Éva telefonszáma: 06-30/953-5243 és bankszámlaszáma: OTP 11773384–00460363. (Jázminka és a többiek történetét a jövő héten folytatjuk.)