Építsünk bárkát! I.

Nem múlhat el nap, amikor a világ dolgai iránt érdeklődő ember ne találkozna a ránk váró sötét jövő vízióival. A mostani pénzügyi-gazdasági válság minden eddiginél keményebb figyelmeztetés: valamit nagyon elrontottunk.

Olvasóink írták2008. 10. 30. csütörtök2008. 10. 30.
Építsünk bárkát! I.

A klímaválság, a kőolaj- és földgázkészletek kimerülése, a természeti környezet pusztulása, az emberiség morális leépülése egyre gyorsuló örvényt sejtet, mely mindannyiunkat elnyelhet.
Vajon milyen lesz az élet, amikor az energiahiány miatt állandósulnak az áramszünetek, az olajhiány következtében nem dolgoznak a földművelő gépek? A megfizethetetlenül drága élelmiszerek miatt a lázadások, zavargások mindennapossá válnak, összeomlanak a nagy ellátó rendszerek.
Sokak szerint az emberiség mindig talál megoldást a problémáira, de ez nem igaz. A Római Birodalom összeomlását követő évszázadokban előfordult, hogy alig ezer ember lézengett Róma pompás romjai között. Hová tűnt a hatalmas város lakossága, hol voltak az utódaik? Elpusztultak a háborúkban, a járványokban az éhínségek következtében. Vajon a mi társadalmunk diplomákat és nyelvvizsgákat halmozó, de az autó, a mobil és a távirányító használatán kívül olykor semmiféle praktikus tevékenységhez nem értő tagjai mire számíthatnak egy kiteljesedő káosz esetén?
Ó ez az idő nagyon messze van, minket ilyen szörnyűségek még nem fenyegetnek! – legyintenek. Pedig sajnos alighanem túl kevés az időnk ahhoz, hogy a tudomány megtalálja a megoldást gondjainkra! Valószínűleg már az elkövetkező évtizedben megtapasztaljuk az összeomlás bizonyos tüneteit, de az sem kizárt, hogy a teljes összeomlás bekövetkezik. Felvetődik a kérdés: mi, itt a végeken mit tehetünk végzetünk ellen?
A nagyvárosok lakótelepein élők nagyon keveset, de vannak szigetek, ahol a túlélés esélye sokkal nagyobb. A vidék, a falvak világa ez, ahol az emberiség évezredeken keresztül élt, fejlődött, boldogult. Ahol van termőföld, van víz, van energia (erdő, igavonó állat) és önmagát fenntartani képes ember. Olyan ember, aki ismeri a konyhakerti és szántóföldi növények termesztését, az állatok tenyésztését, a megtermelt javak tartósítását. Aki képes ismét közösségbe szerveződni, és a közösségi szabályoknak magát alávetni.
A globális összeomlás talán elkerülhetetlen, de a túlélésünk esélyét megnövelhetjük, ha felkészülünk. Becsüljük meg vidéki otthonainkat, tartsuk meg a megüresedett nagyszülői, szülői házat. Őrizzük meg a kútjainkat, legyen fatüzelésre alkalmas kályha, tűzhely. Magyarországon tíz- és százezer szám találunk olyan házakat, amelyek egy használt autó áráért megszerezhetők. Ezek a jövő Noé bárkái, értékükben százszor többet érnek, mintha csupán hétvégi háznak tekintjük őket. Sok helyütt még állnak az ólak, a baromfi- és nyúlketrecek is, de ahol nem, ott is könnyen megépíthetők, ahogyan az önfenntartó porta egyéb elemei, a kemence, a húsfüstölő stb. is. A falusi házakhoz nagy, gyakran félholdas, holdas kertek tartoznak, amelyek megfelelő paraszti tudással már önmagukban is elegendőek lehetnek az önfenntartásra. Mindemellett törekedjünk arra, hogy legyen annyi földünk, amennyi eltarthatja a családot. Őrizzük, tanuljuk a paraszti tudás azon elemeit, amelyekkel a porta fenntartható. A praktikus szakismeret értékké válik, nemcsak magunk, de a közösség számára is.

Pekár István
Herencsény

Ezek is érdekelhetnek