Hínár vagy nem hínár

A Szabad Föld 34. lapszámában, az <a href= /cikk?13033 target= _blank >Amuri partizánok</a> című cikkben szó esik a vízi növényekről, „amelyek oly sok magyar tavat, holtágat, csatornát szabályosan megfojtanak”.

Olvasóink írtákBalogh Géza2008. 11. 14. péntek2008. 11. 14.
Hínár vagy nem hínár

Tisztelt Szerkesztőség!
Halászó, vadászó ismerőseim gyakran büszkélkednek azzal, hogy bennük él tovább az emberiség ősi, zsákmányszerző ösztöne, képessége. Sok esetben azonban az e tevékenységek végzéséhez szükséges ismeretek nem párosulnak a régi emberek szemléletmódjával. A Szabad Föld 34. lapszámában, az Amuri partizánok című cikkben szó esik a vízi növényekről, majd a vízi növényzet pusztításában jeleskedő, eredetileg a Távol-Keleten honos amurok érdemeinek felsorolása következik.
A vízinövények nagy mértékű elszaporodásának oka, hogy az adott helyen megtalálják életfeltételeiket, elsősorban fényt és a növekedésükhöz szükséges tápanyagokat. Ha az amurok kilegelik a vízből a hajtásos vízinövényeket, várhatóan rövid időn belül elszaporodnak az algák. Mindez végül a legrosszabb esetben „algavirágzáshoz”, azaz a kék algák tömeges megjelenéséhez vezethet. Mi is történik ilyenkor valójában? Tény, hogy a növényi tápanyagok bőséggel vannak jelen felszíni vizeinkben, s folyamatosan pótlódnak a szárazföld irányából (pl. csapadékvízzel bekerülő műtrágya, tisztított szennyvizek bevezetése stb.). Ezeket a partról bekerülő diffúz szennyezéseket bizonyos mértékben ki tudják szűrni a vizeink sekélyebb részein tenyésző mocsári növények (pl. nád, gyékények), már ha vannak.
A vizekbe bekerült oldott tápanyagokat a hínárnövények egy része igen gyorsan, egész testfelületén keresztül fel tudja venni – ezért lehetnek versenytársai az algáknak. Így egyfelől „eleszik” a tápanyagokat az algák elől, másrészt árnyékolásukkal is megnehezítik azok életét. A növényevő halak, mikor elfogyasztják a hínárt, nemcsak az algák konkurensét pusztítják, hanem anyagcsere-végtermékeikkel növelik a vízben rendelkezésre álló növényi tápanyagforrásokat, ami közvetlenül kedvez az algák gyors ütemű szaporodásának.

Tisztelettel:
Ebesfalvi Sarolta
Gergelyiugornya

Kedves Ebesfalvi Sarolta!
Valószínűleg félreértett. Eszem ágában sincs az amurok vagy a busák népszerűsítése, csupán azt bátorkodtam szóvá tenni, hogy talán mégse kéne ölbe tett kézzel végignézni, hogyan fojtja meg jobb sorsra érdemes vizeinket a túlburjánzó növényzet. Mint az Ön szomszédságában a Csarondát, ami húsz éve még élő víz volt, gazdag növény- és állatvilággal – mára, a hivatásos természetvédők bábáskodása mellett, gyakorlatilag megfulladt. Igaz, a kék algák se szaporodtak el benne. Egyébként ha Önt, mint biológust komolyan érdekli a tiszántúli vizek, morotvák, halványok állapota, szívesen segítek.

Köszönti: