És mégis lehetnek földönkívüliek!

Lord Rees, a brit Királyi Társaság elnöke, királyi csillagász szerint az ilyen felfedezés vagy találkozás alapjaiban változtatná meg a magunkról alkotott képet, illetve az emberiség helyét a kozmoszban. A királyi csillagász abból az alkalomból nyilatkozott, hogy Londonban nemzetközi tudományos konferenciát tartanak a Földön kívüli élet felfedezésének kilátásairól – írta a BBC.

„A műszaki és tudományos fejlődés olyan mértékben felgyorsult, hogy eljött az első valódi alkalom, amikor valóban reménykedhetünk olyan Föld-típusú bolygók felfedezésében, amelyek más csillagok körül keringenek. Most tudjuk majd felmérni, hogy vannak-e kontinenseik, óceánjaik, s miből áll a légkörük? Még hosszú ideig eltarthat, amíg bármit is megtudunk az ottani élet formáiról” – mondta Rees.

A brit tudós – aki aligha beszél a levegőbe és semmiképpen sem tenné kockára saját maga és a hivatala tekintélyét – szerint a 21. század egyik legnagyobb fegyverténye lenne bármilyen Földön kívüli életforma felfedezése. „Létezhet az élet és az intelligencia olyan formája is, amelyet most még felfogni sem tudunk. Természetesen az embernél fejlettebb intelligencia is kialakulhatott olyan fokon, mint amely ma bennünket megkülönböztet a csimpánzoktól”. De akár több fejlődési fokozattal is elmaradhatunk tőlük: egyáltalán nem biztos, hogy a földi életforma az egyetlen, ami az univerzumban létezik. Csupán az elmúlt évtizedben több száz Naprendszeren kívüli, exo-bolygót sikerült felfedezni.

Több mint ötven esztendeje folyik többé-kevésbé szervezett kutatás a Földön kívüli lények után, de a törekvés több évszázadra nyúlik vissza. Mindmáig a csillagászok és rádiócsillagászok csak a világűr értelmezhetetlen háttérzajait hallották. Tudósok, csillagászok, elméleti szakemberek rendkívül visszafogottan nyilatkoznak e kérdésről, nehogy összekeverjék őket az ufo-szakértőkkel és az E.T.-észlelőkkel.

A világok találkozása azonban nehézkes: egyrészt a távolság miatt, mivel fényévek választhatnak el bennünket egymástól, másrészt pedig azért, mert évmilliárdok suhannak el közöttünk, s nem biztos, hogy az idő és a tér egy bizonyos azonos pontján „létezünk” egymás közelségében.