Ki viszi el a balhét Davosban?

A Világgazdasági Fórumot a nagy tudású német közgazdász, Klaus Schwab szervezte meg 40 évvel ezelőtt, akkor még Európai Üzleti Szimpózium néven. A szervezés zűrzavarában Schwabbal történt meg, hogy titkárnőjével felhívatta Giscard d’Estaing-t. A titkárnő azonban nem Olivier Giscard d’Estaing-t, az üzletembert, hanem annak fivérét, Valéry Giscard d’Estaing-t, a francia államfőt kapcsolta. A jellegzetes hang hallatán Schwab ijedtében és meglepetésében lecsapta a kagylót.

Davost jó pár évig olyan exkluzív társadalmi bulinak tartották, amelyen csak a nagymenők vehetnek rész. Voltak, akik szerint csak egy gittegylet, s legyintve odébb álltak. Az elmúlt évtizedekben mindig a nagybankok vezérei, gazdasági és üzleti guruk tolakodtak az előtérbe, ők akarták diktálni a tanácskozás menetét – most viszont kényszeredett mosollyal a háttérbe húzódnak. A politikai vezetőket rángatják maguk elé – valakinek csak el kell vinni a balhét a gazdasági világválságért...

Az elmúlt négy évtized alatt Davosban azért nem csak síeltek és koktéloztak. A török-görög konfliktus kiéleződését csak úgy lehetett elkerülni, hogy a két ország miniszterelnöke kitekintett a havas tájra a tárgyalószoba mélyéről – és koccintott. Davosban merült fel először az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény (NAFTA) ötlete is, s lám, már megvalósult.

Davos idővel annyira kihagyhatatlanná vált, hogy Ronald Reagan amerikai elnök is észrevette: ha csak tehette, elküldte gondolatformáló video-üzeneteit. Bill Clinton elnök már rendszeres résztvevő volt. Hogy Barack Obama tesz-e villámlátogatást, még nem biztos.

A hét végére kiderül, hogy a svájci luxustalálkozó képes-e valami módon változtatni az események menetén. Davos eddig is jó kis gazdasági, üzleti, társasági találkahely volt, de ennél most többre van szükség. A nemzetközi pénzügyi rendszer, a bankok megrendszabályozása, a pénzügyi reform lesz a tanácskozás egyik fő témája – persze, a foglalkoztatottság növelése mellett.