Legális autóbontók roncsok nélkül?

Amikor másfél évvel ezelőtt gazdasági totálkárosra törtem az autómat, akkor kaptam neveket, kiknek adhatnám el a roncsot. Most a bontókra vonatkozó rendelettel kapcsolatban ismét felkerestem őket, de érdekes módon azok a régi autók, amelyek az udvarukon állnak, „saját gyűjteménynek” számítanak, nem bontásra várnak. Még aki anno megvette a roncsomat, sem vállalta a nevét, hiszen január elsejétől a közlekedési hatóság által kiállított bontási engedélyt – „bontási átvételi igazolást” – szükséges felmutatnia. A rendelet szerint a bontóknak az igazolás kiállítása előtt meg kell vizsgálniuk a jármű alváz- és motorszámának eredetiségét, valamint hogy a jármű azonos-e a kérelmező által átadott okmányon szereplő járművel.

Láncos Péter autókereskedő ezzel akkor szembesült, amikor tavaly év végén a MÉH-telepen a szokásosnál több papírt töltettek ki vele. „Amikor leadtam egy kocsit a rakodóra, kérdeztem, mi ez a rahedli irat. Akkor hallottam, hogy idén mennyivel bürokratikusabb lesz a rendszer. Meg kell mondanom, hülyeségnek tartom a rendeletnek azt a részét, hogy a bontóban el kell végezni a felhasználható alkatrészek minőség-ellenőrzését is.”

A minőség-ellenőrzés eredménye alapján az alkatrészeket színjelzéssel kell ellátni – ez a gyakorlat más használt műszakicikk-kereskedésekben már évek óta működik. A javítás nélkül beépíthető alkatrészt kék, a javítható vagy felújítható alkatrészt piros színnel kell megjelölni; a színjelzést később, kereskedelmi értékesítés esetén, a számlán is fel kell tüntetni.

– De kérdem én: ki vizsgálja? Ha maga a bontó karosszérialakatos, akkor a saját portékájára nem fogja azt mondani, hogy javításra szorul. Vagy külsős céghez kell vinni a húszforintos motorházfedél-spricnit is? Mi a helyzet azokkal a műszerekkel – gólyalábbal, csonkaállvánnyal –, amelyek 5-6 alkatrészből állnak? Egyben kell vizsgálni, vagy külön-külön? – sorolja aggályait Láncos Péter.

Kérdésből persze adódik még több: mit tegyen az a magánszemély, akinek van egy öreg autója, amit csak ritkán használ? Nem akarja leadni, újat venni nem tud. Szinte rákényszerítik, hogy vásároljon egy hasonló gépjárművet pár százezer forintért, hogy aztán abból javítgassa az övét – hiszen nem akarja ideiglenesen a forgalomból kivonatni.

Magyar László kaposvári autóbontónak hasonló a gondja: – Keleti autókból van egy gyűjteményünk, amihez bontási engedély kellene annak ellenére, hogy én meg akarom őket tartani. Nem harmincéves személygépkocsikról van szó, csak húszegynéhány esztendősek. Ez azt jelenti, hogy a fél évre szóló engedéllyel folyamatosan ki kell őket ideiglenesen vonatnom a forgalomból – a következő hét-nyolc évben, amíg valódi oldtimerek nem lesznek. Arról nem is beszélve, hogy ha elfelejtem a hat hónap lejártát, akkor – mivel automatikusan visszahelyeződik a forgalomba – fizethetem a súlyadót és a többit.

Természetesen jó, ha az illegális bontók megszűnnek. De ha már papíron sem lesz Magyarországon roncsautó, akkor remélhetően az illetékesek majd utánanéznek, mit is hagytak ki a rendeletből a szabályozás során...