Suba a subával

Már évek óta beszélnek szakmai körökben a különleges minőségű pannon búzáról. A kutatók pályázati pénzből kidolgozták a szakmai feltételeket, aztán a program bekerült a süllyesztőbe. Mígnem a Gabonatermesztők Országos Szövetsége (GOSZ), a Vetőmag Terméktanács, valamint a kereskedőket és felhasználókat összefogó Gabonaszövetség szakértői felismerték: nem elég általában dicsérni a terményt, hanem azt márkatermékké kell fejleszteni.

– A magyar búzakereskedelem egyik legfőbb baja a vegyes tétel – jelentette ki Makay György. A Gabonaszövetség szaktanácsadója szerint éppen itt az ideje, hogy véget vessünk ennek a vegyes korszaknak. Amikor a hazai és a külpiacra kerülő kenyérgabonáról többnyire nem tudni, hogy milyen fajtájú, hol és milyen körülmények között termett és így tovább. Egységes, azonos fajtájú és termesztési technológiájú tételeket érdemes kínálni a vevőknek, amelyek minőségét nemcsak a termelő garantálja, hanem egy harmadik fél tanúsítja is. – Ha mondjuk Suba fajtájú búzáról van szó, akkor a suba a subával szólásunk szerint kezeljük az árut – példálózott Makay –, méghozzá termőhely szerint is elkülönítve.

A pannon minőségi búza termeléséhez szükséges tanúsítványt elsőként a Dél-Pest Megyei Mezőgazdasági Zrt. kapta meg tavaly szeptemberben. Muhari Pál vezérigazgató-helyettes elmondta, hogy a termesztés során elvégzett munkafolyamatok dokumentálása nekik nem okozott többletmunkát. Évek óta az agrár-környezetgazdálkodási program követelményei szerint termelnek, aminek alapvető követelménye a gazdálkodási napló vezetése. A ceglédi székhelyű üzemben rendszeresen fémzárolt vetőmagot használnak, ami a pannon program elemi feltétele. Azok a gazdálkodók tehát, akik saját termésű, fokozat nélküli szaporítóanyagot használnak, eleve nem termelhetnek pannon színvonalon. A legújabb szabályozás szerint nekik is meg kell fizetniük a fajtahasználati díjat, hiszen egyfajta szellemi tulajdont vesznek igénybe.

– Bízunk benne, hogy a piac előbb-utóbb értékeli majd a kiváló minőséget – említette Muhari, amikor azt kérdeztem tőle, milyen áron adták el a múlt nyáron aratott 350 tonnányi pannon búzájukat. Még most, januárban is értékesítésre vár a tavaly nyáron aratott termény. – A jelenlegi lanyha kereslet nem szegte kedvünket – folytatta a szakember –, amit jelez: az ősszel már búzavetéseink csaknem harmadán, 300 hektáron vetettünk a program szerint. Ezen több mint ezer tonna teremhet, amelyet mások hasonlóan előállított terményével együtt, már nagyobb tételben kínálhatnánk akár exportra is. Hosszabb távon azért is vágtunk bele, mert reménykedünk a pannon minőség értékében, ami a szokványos búzákhoz képest tonnánként legalább öt-nyolc ezer forint többletbevétellel jár majd.

A magyar malmoknak a jelenleginél szélesebb lisztkínálatot kellene ajánlaniuk a hazai pékségeknek. A pannon búza lisztje nyilvánvalóan nem a legolcsóbb, kilónként százforintos kenyér alapanyaga lesz. A valaha világhírű malomiparunknak bizony jobban kellene adni magára. Tisztelet a kivételnek, de a takarmánybúzát az elmúlt évtizedekben egészen jól megtanulták keverni a kenyérgabonával. Ideje lenne mozdulniuk a másik, az igényesebb irányba is.