Szakkönyv nélkül lehet, de nem érdemes!

– Vajon még korunkban is évről évre fel kell hívni erre a figyelmet? – kérdeztem Lelkes Lajostól, a könyvhónap egyik szervezőjétől, a Mezőgazda Kiadó igazgatójától.
– Amikor a földosztás után sok olyan ember is földhöz jutott, aki nem értett a gazdálkodáshoz, Erdei Ferenc akkori miniszter azt mondta, hogy a gazdákat képezni kell. Télen zajlottak az ezüst- és aranykalászos tanfolyamok. Ez ma is időszerű, hiszen a kárpótlás során megint olyanok is a föld közelébe kerültek, akik nem mezőgazdasági végzettségűek. Legjobb esetben kiadják bérbe a földet, esetleg kínlódnak vele. Sokat járok termelők között, s látom, hogy a szigorú minőségi követelményeknek csak úgy tudnak megfelelni, ha elsajátítják a szakmai ismereteket.

– De mindent nem lehet megtalálni a szakkönyvekben, ugye?
– A könyvhónap a szaklapokra is felhívja a figyelmet, melyekből bőséges a választék, s összesen körülbelül 100-120 ezer példányban jelennek meg. Akik olvassák például a Magyar Mezőgazdaságot, a Kertészet és Szőlészetet, a Kistermelők Lapját, az Állattenyésztők Lapját, a Növényvédelmet, azok érdeklődnek a szakkönyvek iránt is. Mivel tudjuk, hogy bizonyos szakterületen hány érdeklődőre számíthatunk, mi, szakkönyvkiadók nem szoktunk nagyot tévedni egy-egy kiadvány példányszámában, ami 500–1000 között ingadozik.

– Ez elég kevés! Képződik rajta valami nyereség?
– Nem! Ezen a gondunkon segített több mint tíz éven át a földművelésügyi tárca, amikor évente 100-120 millió forinttal támogatta a szakkönyvkiadást. Ez 2007-ben megszűnt, azóta egy skandinávnak nevezett támogatási rendszert próbálnak megvalósítani. A Magyar Agrárkamara minden könyvből megvásárol hatszáz példányt, melyek elérhetők az ország több mint kétszáz agrárinformációs központjában. Tehát egy kézikönyvtár kiépítésével segítik a piacot, ezzel próbálnak bennünket, szakkönyvkiadókat életben tartani. Ami viszont továbbra is nagy baj, megoldatlan feladat: a felsőoktatási tankönyvek kiadásának támogatása is megszűnt, és a helyébe nem lépett semmi. Persze, mi kiadók is érezzük a nyomtatott sajtóban is mutatkozó példányszámcsökkenést, aminek oka az internet egyre nagyobb térhódítása.

– És az ár hatása? Nem túl drágák ezek a könyvek?
– Nyugat-Európában a szakkönyvek kétszer-háromszor drágábbak, mint a szépirodalmiak. Ott átlagosan 50 euróba kerül egy szakkönyv; ha ennyiért tudnánk mi is adni, számunkra is nyereséges lenne a kiadásuk. Mi ellenben csak 20 euróért adhatjuk, és spórolni csak a szerzőkön tudunk, az előállításon nem.

– Gondolom, továbbra is nehéz a szakkönyvet vidékre eljuttatni…
– Nemcsak vidékre, hanem a fővárosba, a megyeszékhelyekre is. Ez a könyvszakma plázásodásával magyarázható, hiszen a nagy könyvesboltok egyszerűen nem adnak helyet a mezőgazdasági szakkönyveknek. Így marad a saját terjesztés: van weblapunk – www.mezogazdakiado.hu –, katalógusunk, valamint csomagküldő szolgálatunk, s főleg ezeken keresztül jutunk el olvasóinkhoz.