Tehéntőgytől tejbárig

E farm története még a nyolcvanas években kezdődött. Molnár Ferenc, a kocséri Petőfi Tsz fejőgulyása eladta falusi házát, és tanyát vásárolt az Esed-dűlőben. Sokan mondták neki, bolondságot csinál, de ő bizonytalannak érezte a téeszjövőt.

Teheneket vásárolt, két év alatt tizenöt magyar tarkát. A munkától sohasem félt sem ő, sem a felesége, de az első évek bizony próbára tették őket. Három gyermekük van, Mónika, Melinda és Ferenc, ők is részesei lettek a családi vállalkozásnak. Mónika most a farmot működtető Esed Kft. ügyvezetője. Később csatlakozott hozzájuk Molnár Ferenc testvérének fia, a szintén háromgyermekes Gödény Tibor, akivel új lendületet kapott a vállalkozás.

Molnár Ferenc csendes ember, a szót inkább unokaöccse, a kft. társtulajdonosa viszi.
– Én sem az a típus vagyok, aki könnyen feladja – mondja Gödény Tibor. – A szüleimtől tanultam a munkát és a kitartást, no meg a föld szeretetét. Bizony berzenkedtem néha, amikor apám beállított krumplit szedni, de nem felejtettem el a szavát: „Fiam, lehetsz te akármi, majd meglátod, hogy a föld nélkül mire mész vele…”

Tibor kereskedelmi szakközépiskolát végzett, aztán rendőr volt tizennégy éven át. Kilencvennyolcban leszerelt, és ettől kezdve vállalkozásaiból próbált megélni. Az első bt.-t a testvérével alapították, festékföldet forgalmaztak. Látva nagybátyja küszködését, úgy gondolta, együtt talán többre mennek. Nehéz idők jártak a mezőgazdaságban, sok volt a bizonytalanság. Mégis lépni kellett, mert érezték: a mozdulatlanság a farm végét jelentheti.

Abban egyetértettek, hogy a tejtermelés mellett ki kell tartani. Elhatározták, hogy növelik az állományt, de ehhez több takarmány, nagyobb földterület kellett. A takarmánytermesztéshez új földeket béreltek, s az állomány ma hetven tehénből áll. Három évvel ezelőtt úgy döntöttek, állattartó telep korszerűsítése címén pályázatot nyújtanak be az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alaphoz. Egy év múlva megkapták a választ: beruházásuk költségeit az alap 43 százalékban fedezi – de hitelt fel kellett hozzá venni. Az építkezést a múlt év júniusában kezdték el, s november végén már állt az új épület: benne istálló, szemestermény-tároló csarnok, modern, halszálkás fejőház és tejház, s az uniós követelményeknek is megfelelő öltöző.
– A tisztaságot nagyon komolyan vesszük – mutat körbe Gödény Tibor. – A tehén tőgyétől a tej csővezetéken jut a zárt tartályba, így nem szennyeződhet. Ez a ma létező legkorszerűbb technológia. A tejet s majd a feldolgozott termékeinket az egészséges ta¬nyasi élelmiszer védjeggyel szeretnénk eladni.

Legutóbbi pályázatuk sikerén felbuzdulva újabb uniós pályázatot nyújtottak be. Céljuk kétszázas tehenészet, napi 4-5 ezer liter tejjel. Ehhez folytatni kell épületeik bővítését és korszerűsítését, s el akarják kezdeni a tej feldolgozását is. Saját termékcsalád kialakítását tervezik, a kerekegyházi főutcán tejbár nyitását, mert Gödényék ebben a városban laknak.

– Kereskedőnek tanultam, ezért termelőként is próbálok az ő fejükkel gondolkodni – néz rám a rendőrből lett gazda. – Úgy gondolom, hogy a kereskedőkkel szót lehet érteni. Egységes termékarculat, színvonal, megbízhatóság, elérhető ár – ez nekik is és nekünk is érdekünk. Most a vállalkozás hat embernek ad munkát a családban, de ez a létszám akár háromszorosára növelhető. Így is lehet munkahelyet létrehozni vidéken, ráadásul nemcsak a mi nemzedékünk, hanem utódaink számára is. A multik által megteremtett arctalan világban mi a magunk és a gyermekeink arcával kínáljuk a termékeinket. Összefogva, garanciát vállalva a minőségért így szeretnénk megalapozni a jövőjüket.