Elnéznek Európa feje felett

Bajorországban – először a konferenciasorozat történetében – megjelent Jang Csie-cse kínai, valamint Manusehr Mottaki iráni külügyminiszter. Ott van Hamid Karzai afgán elnök és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter, valamint több meglepetés-vendég. Összesen 300 politikai, katonai és gazdasági szakértő vitatja meg a világ biztonsági dolgait.

Úgy tűnik, hogy a korábban viszonylag zártkörű tanácskozás afféle mini-ENSZ lett – a világszervezet minden hátrányával együtt. Európáról szinte egyáltalán nem esik szó, mivel a világ nagyhatalmai Münchenbe hozták a globális problémákat. Csendben egyezkednek egymással, a kisebb európai országok pedig türelmesen figyelnek és várnak.

A müncheni biztonságpolitikai konferencián a forró téma most Irán, amely eltérő üzeneteket küld a világnak arról, hogy akar-e gyártani atomfegyvereket, vagy nem. Irán ügyében azonban nem Európa az illetékes, hanem a Biztonsági Tanács öt állandó tagja – Egyesült Államok, Oroszország, Kína, Nagy-Britannia, Franciaország –, plusz Németország. De ha már az „öt plusz egy-ek” Iránnal egyezkednek, akkor ehhez nem kellett volna több száz „kívülállót” Münchenbe csődíteni.

Amúgy az Egyesült Államok és Oroszország éppen a stratégiai atomfegyverek korlátozása miatt vitatkozik egymással. Moszkvának szüksége van az atomfegyvereire: habár hagyományos haderői meglehetősen lepusztultak, az elrettentés arzenálja fontos ütőkártya a lehetséges ellenfelekkel szemben.

Washingtonnak vitában áll Kínával is: az Egyesült Államok 6,4 milliárd dollár értékben szállít védelmi fegyvereket Tajvannak, amelyet Kína a saját területének tekint és mélységesen felháborítja az amerikaiak tiszteletlensége. Az USA közben azzal vádolja Kínát, hogy az belenyúl az internetes hálózatokba, megsérti az emberi jogokat, a szólásszabadságot, ráadásul manipulálja a világpiacokat is mesterségesen alacsony értéken tartott pénzével. Barack Obama amerikai elnök a hónap közepén a Fehér Házban fogadja a dalai lámát, Tibet spirituális vezetőjét – hatalmas sértés ez Pekingnek, van miről tehát „háttértárgyalni”.

Az európaiak – nem csak a „kicsik” – sértve érzik magukat: a nagyok a kontinens szívébe telepítették vitás kérdéseiket, holott ott volna nekik erre Nem York, az ENSZ, meg a számtalan más nemzetközi fórum. Európáról alig esik szó – hacsak arról nem, hogy a szövetségesek küldjenek több katonát Afganisztánba, vegyenek rész az iraki erők kiképzésében, adjanak több pénzt a NATO-nak, s jól fegyverkezzenek fel. Európa kisebb országai a nagyok közötti vitában őrlődnek: így járt Csehország és Lengyelország az amerikai rakétapajzs miatt – s ez vár most Romániára is, amely be akarja fogadni annak egyes elemeit.

A müncheni találkozó értékét az is lerontja, hogy Barack Obama sem a külügy-, sem védelmi miniszterét nem küldte oda – James Jones tábornok, nemzetbiztonsági főtanácsadó meghallgatja az unalomig ismert álláspontokat, majd aztán pár szóban referál az elnöknek.

Európa pedig oldja meg a saját problémáit amikor, ahol, ahogyan tudja...